Óda a kávéhoz – Olaszország

Óda a kávéhoz – Olaszország

Múlt héten a vietnami kávéról írtam, és bár nem vagyok egy nagy rajongó, azért így is találtam olyan italt, amiért érdemes Vietnamba látogatni. Ezen a héten igazi szerelmemről, az olasz kávéról és kávézási szokásokról írok.

A lista valószínűleg senkit nem fog meglepni:

  1. Kotyogós kávé

Minden valamirevaló olasz háztartásban megtalálható a kotyogó, ami persze nekünk, magyaroknak nem egy nagy újdonság, az amerikaiak és a britek azonban teljesen el vannak tőle képedve. Hát igen, egyik ország sem a kávékultúrájáról híres, de azért szép lassan ők is kezdenek jobb ízlést kialakítani e-téren. Olaszországban viszont alap, hogy akár több példányban és méretben is birtokol egy kotyogót, vagy ahogy ott hívják -mokkát, a család. A jó kávé titka az, hogy a kotyogót jól meg kell tömni kávéval, így aztán még véletlenül sem lesz gyenge a végeredmény. És ha a sok használat során elkopna valamelyik alkatrész, akkor sem kell aggódni, hiszen minden boltban kapható hozzá külön szűrő és nyél is.

2. Espresso

Az espresso titka abban rejlik, hogy a vizet, vagyis a vízgőzt nagy nyomáson préselik át a kávén. A kévégépet természetesen itt is jól megtömik, sőt egy külön erre a célra kifejlesztett eszközzel még jól le is préselik, hogy minél több férjen bele. Az olaszok egyébként nem tökölnek ha kávéivásról van szó. Csak megrendelik az espressojukat a pultnál, amit 5 másodperc alatt felhörpintenek, és már ott sincsenek. Ha pénzt akarunk magunknak spórolni, kövessük a példájukat, és ne üljünk le az asztalokhoz, ugyanis akkor több pénzt számítanak fel.

3. Espresso macchiato

Espresso egy kevés tejhabbal. A név a kávé tetején lévő fehér tejfoltra utal, és “makkiatonak” kell ejteni. Nekem ez az egyik kedvencem, mivel a tej elvesz valamennyit a kávé keserűségéből, de nem nyomja el az aromáját.

20161002_105651
Coffee and pastry

4. Cappuccino

A cappuccinot persze mindenki ismeri, de azt már kevesen tudják megmondani, hogyan is készül és hogy mi a különbség közte és a latte közt. Pedig nem is olyan bonyolult. Minden az arányokon múlik. 1/3 espresso, 1/3 tej, 1/3 tejhab, és már kész is ez a reggeli finomság. Ugyanis az olaszok általában reggelire fogyasztják, mivel a tejet is egyfajta tápláléknak tekintik. Turistaként azonban lazán rendelhetünk cappuccinot a nap bármely szakában. Mióta láttam egy olasz nénit ebéd után cappuccinot inni, engem már semmi nem tarthat vissza, ha éppen tejesebben szeretném inni a kávémat.

20160928_085957

5. Caffé Latte

Egy olasz ismerősöm kérdezte egyszer, hogy miért hívják a külföldiek a caffé lattét lattének. Nem véletlen az értetlenkedése, ugyanis a latte önmagában tejet jelent olaszul, így az is előfordulhat, hogy ha ezt rendeljük, egy pohár tejet kapunk. Ez az ital a cappuccinohoz hasonlóan sok tejjel készül, a tejhab azonban sokkal vékonyabb. Az arányok 1/3 espresso, 2/3 tej, habbal együtt.

Ezen kívül léteznek még mindenféle likőrrel, kakaóval és csokival ízesített kávék is. Ezek különösen népszerűek a turisták körében, így nem meglepő, ha az olaszok furán néznek, mikor espressot rendel az ember. Van egy sanda gyanúm, hogy legbelül az olaszok meg vannak róla győződve, hogy minden turista barbár, ha kávéivásra kerül a sor 😛

 

Ashram diéta

Ashram diéta

Tudom, a cím úgy hangzik, mint valami új, divatos diéta, de mindenkit megnyugtatok, hogy nem erről van szó. Csupán az indiai tapasztalataimat szeretném megosztani, hogy hogyan is táplálkoztam a jógatanár képzés alatt és mit igyekszem ebből beépíteni a mindennapjaimba.

Habár a hinduk alapvetően vegetáriánusok, a gazdaság erősödésével Indiában is egyre inkább nő a húsfogyasztás. Rishikeshben, a jóga fővárosában azonban még mindig szigorúan tartják magukat a húsmentes táplálkozáshoz. A zöldségek mellett tejet, és tejtermékeket is fogyasztanak. A tehenek szentként való tisztelete is a táplálkozáshoz vezethető vissza, ugyanis mint tejet adó állatok, egyben életet is adnak, ami isteni teremtőerővel ruházza fel őket. A tojást azonban tisztátalannak tartják, és kerülik.

A jógaiskolában hagyományos, ájurvédikus szempontból is megfelelő étrendet követtünk, így sem húst, sem tojást nem fogyasztottunk, mégis bírtuk a kemény fizikai igénybevételt. Reggelire gyümölcsöt kaptunk, pirítóssal, zabkásával, különböző indiai szószokkal vagy levesekkel, de a csicseriborsó “omlett” (amiben persze nem volt tojás) is gyakran szerepelt az étlapon. Ebédre általában levest és valami könnyebb curryt adtak rizzsel. Vacsorára az ebédhez hasonlóan leves és curry volt, ám a rizst felváltották az indiai kenyérfélék, amiket állítólag jobb ilyenkor fogyasztani. Természetesen mind az ebédhez, mind a vacsorához rengeteg friss zöldséget adtak, amiből mindig jól feltankoltam. Az étrendet egyébként mindig az ájurvéda szakértő állította össze, és minden étkezés előtt el kellett énekelnünk egy mantrát, amivel megtisztítottuk az ennivalót a negatív érzelmektől, amelyet az alapanyagokkal érintkező személyek adhattak át. Lehet, hogy ez így furán hangzik, de ott természetes volt.

Mivel az én anyagcserém minimum kétszer gyorsabb az átlagnál, így kénytelen voltam kiegészíteni az étrendemet a városban kapható finomságokkal, de rajtam kívül mindenki másnak elég volt az iskolában adott mennyiség.

Persze nem tudom, hogy milyen mértékben játszik szerepet az étrend, és milyen mértékben a kemény testmozgás, meditáció és pránajáma, de elmondhatom, hogy rengeteget javult az egészségi állapotom, mialatt Indiában voltam. Nem mintha annyira beteges lettem volna, de azért volt pár kisebb problémám.

Amit magammal hoztam az ottani étkezésből, az a gyümölcsök és zöldségek mennyisége. Korábban is sokat ettem ezekből, de India óta még nagyobb arányban töltik ki a tányéromat. Mindegy, mit eszek, mindenhez adok némi nyers zöldséget, vagy salátát, és ha csak tehetem, egy hatalmas gyümölcssalátával kezdem a napot. A pozitív hatás pedig egyértelmű. Az emésztésemmel soha nincsen problémám, sőt idén elég szépen elkerültek a légúti fertőzések is, pedig korábban minden évben végigszenvedtem a telet. Amit még magam sem nagyon akarok elhinni, hogy a narancsbőröm is szinte teljesen eltűnt. Valószínűleg pont azért, mert vékony vagyok, és könnyen fogyok, (plusz valljuk be, én sem fiatalodom) egyre több problémám volt ezzel. A legdurvább talán akkor volt, amikor Angliában egy családnál laktam, akik folyamatosan műkaját ettek, úgyhogy igenis számít a táplálkozás.

Tapasztalatom szerint egy kis változtatás is rengeteget segít, hogy egészségesebbek legyünk. Bár India után nem tudtam teljesen követni az ottani étrendet, csak a friss zöldség- és gyümölcsadagjaim emelésével sikerült pozitív változást elérnem. Annak is, aki nem áll készen, vagy nem is akar teljesen változtatni az étrendjén, ha egy tipped adhatok, legalább a zöldség- és gyümölcsbevitelét növelje. Ha erre minden étkezésnél odafigyelünk, nem is olyan nehéz megvalósítani.

Ízelítőül néhány kép, amelyek az elfogyasztott étel mennyiségét nem hivatottak reprezentálni (ugyanis minden alkalommal repetáztam).

Mianmar képes úti beszámoló – Dél

Mianmar képes úti beszámoló – Dél

Az első részt Yangonról

Amikor Yangonba érkeztem, úgy terveztem, hogy a szokásos aranyháromszöget (Yangon-Bagan-Inle) járom be, esetleg Mandalayt is bepréselem, de mivel elég lazán veszem a tervezést, végül inkább dél felé vettem az irányt. Nem sokat tudtam az ország ezen részéről, mivel a múltban nem sok külföldi járt itt, de megérte a kitérőt. A busz út Hpa Anba szerencsére elég kényelmes volt…

Miután elfoglaltuk a szállást, még volt időnk átkelni a folyón, és megmászni egy kisebb hegyet, hogy onnan csodáljuk a naplementét. Másnap tuktukot béreltünk és megnéztük a híres barlangtemplomokat. A Saddar barlanggal kezdtünk, aminek bár hatalmas bejárata volt, befele haladva teljesen lekeskenyedett, és korom sötét volt odabent. A barlang végén csónakok vártak, amelyek némi juttatás fejében visszavittek minket a főbejárathoz. Ezután a Zwegabin hegyet néztük meg, előtte a 1122 Buddhát felsorakoztató parkkal, majd a Kyauk Kalapot, egy szikla tetején álló pagodát látogattunk meg. A Kaw Goon templomban megnéztük a híres falba vésett faragásokat és Buddha szobrokat, és még arra is jutott idő, hogy naplementére a Denevér barlanghoz érjünk. Az állatok kirajzását ötre jósolták, de úgy látszik, a denevérek órája késett, mert vagy egy órát kellett rájuk várni. Elég büdös egy élmény volt, de mindenképpen megérte a “szenvedést”.

Miután az összes barlangtemplomot kivégeztük, Mawlamyine felé vettük az irányt. A hajó indulása előtt volt még egy kis időnk körbejárni a helyi piacon, majd lesétáltunk a kikötőbe, ahol azzal kellett szembesülnünk, hogy a hajó egy hosszú csónak, amibe műanyag kerti székeket préseltek be, és rohadt kényelmetlen. Az út szerencsére túl izgalmas volt ahhoz, hogy sokat elmélkedjek a sajgó fenekemen, ugyanis a folyóparti falvakból folyamatosan jöttek az emberek, hogy megbámulják a külföldieket. Néhány gyerek még a hajót is megpróbálta úszva utolérni.

Mawlamzinebe megérkezve gyorsan elfoglaltuk a szállást. A szobánk leginkább egy börtöncellára hasonlított, ezért úgy döntöttünk, némi alkohollal próbáljuk megkönnyíteni az elalvást. A folyóparton megkóstoltuk a helyi ételeket, amit sörrel öblítettünk le. Ami nekem, hatalmas alkoholista és sörivó lévén annyira nem esett jól, de az biztos, hogy segített elaludni a beton keménységű ágyon. Másnap ismét tuktukot béreltünk, és ellátogattunk egy 180 méter hosszú, fekvő Buddhához, aminek a belsejében furcsa viaszfigurák voltak. Ezen kívül megnéztünk még pár másik templomot, de mivel jóból is megárt a sok, ezeket most nem részletezném. Beszéljenek inkább a képek…

Mianmar képes beszámoló – Yangon

Mianmar képes beszámoló – Yangon

Read in English

Ebben a nagy hidegben úgy érzem magam, mint egy medve, és legszívesebben én is téli álmot aludnék. A medvékkel ellentétben én azonban ezt nem tehetem meg. Hogy némileg motiváljam magam, úgy döntöttem, átválogatom az utazós képeimet, és megosztom veletek a kedvenceimet.

Így született ez a képes úti beszámoló Mianmarról, az egyik legizgalmasabb országról, ahol jártam. Mivel rengeteg kép készült, úgy döntöttem, hogy több részletben teszem közzé a képeimet. Következzenek most a yangoni fényképek…

Újévi fogadalom #1 – Kapszula gardrób

Újévi fogadalom #1 – Kapszula gardrób

Már többször említettem, hogy idén kapszula gardróbot akarok kialakítani. De mi is az a kapszula gardrób, és honnan jött az ötlet? Mielőtt belemennék, beszéljünk kicsit a minimalizmusról.

Az egész minimalizmussal való próbálkozásom akkor kezdődött, amikor először költöztem haza Londonból. Mindig is nagy gyűjtögető voltam, mondván  “Jó lesz az még valamire”, de most kénytelen voltam egy csomó mindentől megválni. Főleg olyan dolgoktól, aminek tényleg nem sok haszna volt már. Ez felnyitotta a szemem, és rájöttem, mennyi fölösleges holmit is őrizgetünk. Miután megérkeztem Magyarországra, a frissen szerzett lendülettel gyorsan meg is váltam a holmijaim felétől. Legalább is ami a ruhákat illeti. És a minimalizmusért való küzdelmem azóta is tart.

Hogy miért nem vittem még teljes sikerre? Amikor az ember sokat utazik/költözik, nem vihet magával mindent, és rájön, hogy nem is kell. Csakhogy pont ebből kifolyólag előfordul, hogy az új lakhelyen is vásárolni kell. Nem készültünk fel az időjárásra, nem fért be valami, amire szükségünk lenne, stb… Aztán amikor költözni kell, persze sajnálja az ember kidobni. Otthon meg rájön, hogy már 6 pulóvert vett ezen az elven, és nem fér be a szekrénybe…

A megoldásra, vagyis a kapszula gardróbra végül úgy találtam rá, miközben a “zero waste”, vagyis a nulla szemét mozgalomról próbáltam információt gyűjteni. Addig a minimalizmusról se volt túl sok fogalmam, csak ösztönösen próbáltam törekedni rá. Persze előbb is eszembe juthatott volna, hogy biztos nem vagyok egyedül… Azóta rengeteget tanultam a minimalizmus mindenféle ágáról, és igyekszem az összegyűjtött információ segítségével kidolgozni, hogy nekem mi felel meg a legjobban.

Na de vissza a kapszula gardróbra. Röviden és tömören az a lényege, hogy minden évszakban 33 ruhadarabból lehet gazdálkodni. Ebbe beletartoznak a nadrágok, fölsők, cipők, táskák és egyéb kiegészítők és ékszerek, de nem tartoznak bele a fehérneműk, sportruhák és otthon viselt dolgok. A módszer előnye, hogy kevesebb dolog van a szekrényünkben, ami ezáltal jobban átláthatóvá válik, valamint abban is segít, hogy megtaláljuk a stílusunkat. Ugyanis ha mindössze 33 ruhadarabbal gazdálkodhatunk, biztos, hogy jobban átgondoljuk majd, mi is kerüljön a szekrényünkbe, és még a fantáziánkat is megdolgoztathatjuk a különböző összeállítások kiválasztásával.

Engem több dolog is megfogott ebben. Egyrészt a rendezettebb, jobban átlátható szekrény, és a ruháim összekombinálása hozott lázba. Ha tudom, mi van a gardróbomban, talán jobban fölveszek majd olyan ruhákat is, amelyeket eddig elhanyagoltam. Persze az is előfordulhat, hogy nem. Ebben az esetben szezon végén megválok tőlük. Hogy jobban átlássam, mi is amit használok, a vállfákat úgy tettem vissza, hogy a kampók vége kifele néz. Ha pedig használom a ruhát, akkor a megszokott módon akasztom vissza (vagyis a kampó vége befele mutat). Így kevésbé valószínű, hogy csak úgy leakasztok valamit, és ha a vállfa a szezon végén is fordítva van, akkor tudom, hogy meg kell válnom a ruhától. Mivel a fent említett módon elég sok mindent felhalmoztam, nem feltétlenül szeretnék mindentől megválni, és fokozatosan akarom csökkenteni a ruháim számát. A vásárlást is minimálisra szándékozom szűkíteni, ezért is fontos, hogy legyen mindenből elég.

A másik pozitívum, hogy a módszernek köszönhetően változatosabban tudok öltözködni. Mint a legtöbben, én is sokszor nyúlok vissza ugyanazokhoz a ruhákhoz, hiába van nagy választék a szekrényemben. A kapszula gardróbbal arra próbálom ösztönözni magam, hogy változatosabban öltözködjek, és olyan darabokat hordjak/vásároljak, amelyekben tényleg jól érzem magam.

A harmadik, és talán legfontosabb szempont a ruhatáram környezetre, és ezzel együtt a pénztárcámra gyakorolt hatása. Sokakat bizonyára sokkolni fog a hír, de a ruhaipar termeli a második legtöbb széndioxidot. És akkor a víz- és talajszennyezésről, valamint a rabszolgamunkáról nem is beszéltünk. A ruháink nagy részét szegény országokban gyártják, ahol (mivel a kormány is rá van szorulva a külföldi tőkére) semmi nem védi a dolgozók jogait, akik borzalmas körülmények között robotolnak. Persze könnyű azt mondani, hogy örüljenek, hogy munkájuk van, de az igazság az, hogy ha a nagy ruhagyártó cégek nem lennének ennyire kapzsik, sokkal jobb körülményeket is teremthetnének. A profit ugyanis hatalmas. Mint fogyasztók, a mi felelősségünk, hogy megnézzük, mit veszünk, és az milyen áron készült. És ha már megvettük azt a ruhadarabot, használjuk ki, mielőtt a szeméttelepre küldenénk. Ha a környezet és az emberi jogok védelme nem győzött volna meg, gondolj a pénztárcádra. Képzeld el, mennyi értelmes dologra költhetnéd azt a pénzt, amit a szekrényedben porosodó ruhákra költöttél.

A megtartott ruhák számában még nem vagyok biztos. Nem hiszem, hogy nagyon szigorúan akarom magamat tartani a 33-hoz, de az biztos, hogy a ruhák mennyiségének csökkentése és hatékony összeválogatása a csomagolásnál is segítségemre lesz. Éljen a minimalizmus!

Ötletek újévi fogadalmakhoz

Ötletek újévi fogadalmakhoz

Mára már hagyománnyá vált nálam, hogy minden évben végiggondolom és összeírom, mit szeretnék fejleszteni az életemen. Mivel nem hiszek a “mostantól nem eszem édességet”” vagy a “Holnaptól minden nap eljárok sportolni” típusú fogadalmakban, én inkább arra koncentrálok, milyen apró lépésekkel tudnám javítani az életminőségemet és a környezetemet. Ha egy kis inspirációra lenne szükséged, összeállítottam egy 40 pontos listát.

Csinálj helyet az újnak
– Lomtalaníts
– Kezdj kapszula gardróbot
– Vegyél kevesebbet
– Használd (jobban), amid van
– Zárd le a múltat
– Engedj be új dolgokat/embereket az életedbe
– Legyél nyitott a változásra
– Ne félj az ismeretlentől
– Csinálj digitális takarítást

Tegyél a környezetért
– Használj kevesebb műanyagot
– Egyél kevesebb állatot és több növényt
– Sétálj többet
– Vegyél kevesebbet és jobbat
– Kerüld a pálmaolajat (esőerdőirtás, üvegházhatású gázok kibocsátása, állatfajok kipusztulása, stb… )
– Adakozz

Építs új kapcsolatokat és ápold a régieket
– Szabadulj meg a negatív emberektől az életedben
– Szabadulj meg azoktól, akik nem érdekelnek
– Fordítsd a felszabadult időt azokra, akik igazán számítanak
– Légy jelen. Figyelj a másikra
– Legyél nyitott a másságra
– Tanulj az embertársaidtól
– Önzetlenül segíts másokon
– Keresd a jót mindenkiben

Alkoss
– Tölts több időt alkotással
– Találj egy új kreatív elfoglaltságot
– Vond be a családod és a barátaid és alkossatok együtt
– Próbálj ki új recepteket
– Légy jelen és add át magad az alkotás örömének

Egészség
– Mozogj többet. Sétálj többet.
– Próbálj ki új mozgásformákat és próbáld megtalálni, amit igazán élvezel.
– Meditálj
– Tölts több időt a szabadban
– Fogyassz kevesebb előre feldolgozott élelmiszert
– Főzz többet
– Alakíts ki új, egészségesebb napirendet
– Feküdj le kicsit korábban

Utazás
– Fedezd fel a környéket
– Kirándulj gyakrabban
– Kezdj el gyűjteni egy utazásra
– Próbálj ki idegen ételeket és italokat

Újév másként – Bali által inspirálva

Újév másként – Bali által inspirálva

Hogy őszinte legyek, nagyon nemszeretem a szilvesztert. Kint hideg van, és még a Karácsonyt sem hevertem ki, és semmi kedvem kimozdulni, de ha nem megyek, mindenki sajnálni fog, hogy nincsenek barátaim. Az igazság az, hogy szeretek bulizni és barátokban sem szenvedek hiányt, de valahogy mégsem volt eddig egy igazán jó szilveszterem sem. Egyszerűen nem bírom a kényszer-szórakozást, de idén úgy döntöttem, nem engedek a szociális nyomásnak, és más módon ünnepelek.

Balin az idegenvezetőm/sofőröm mesélt Siva Éjszakájáról, amit általában Januárban ünnepelnek, és állítólag ez a legsötétebb éjszaka az évben. A legenda szerint volt egy vadász, akit Lubdakának hívtak. Lubdaka minden nap kijárt az erdőbe vadászni, de egy nap rátámadott egy tigris, és a vadász kénytelen volt egy fán meghúzni magát. Az egész éjszakát ott töltötte, és mivel félt a tigristől, nem tudott aludni, így volt ideje elmélkedni és bűnbocsánatért imádkozni. Reggel a tigris elment, és az egész éjszakán át tartó virrasztásért cserébe Lubdaka bűnbocsánatot nyert.

Ezért meditálnak és imádkoznak bűnbocsánatért és útmutatásért a Balinézek Sivához, aki a közhiedelemmel ellentétben nem pusztán rombol, hanem megszabadít attól, amire nincs szükség, hogy helyet csináljon az újnak. A legtöbb kultúrában a sötétséget negatív dolgokkal hozzák összefüggésbe, de Balin felismertek egy alap igazságot: sötétség nélkül nincs fény.

Véleményem szerint ez egy sokkal hasznosabb formája az ünneplésnek. Ahelyett, hogy tudatvesztésig innám magam, számba vehetem az elmúlt évet és elgondolkodhatok a jövőn. Hiszen hogy akarunk újévi fogadalmakat tenni, ha azt se tudjuk, mire is van igazán szükségünk. Lehet, hogy idén a pezsgőzés helyett inkább meditálni fogok…