Óda a kávéhoz – Olaszország

Óda a kávéhoz – Olaszország

Múlt héten a vietnami kávéról írtam, és bár nem vagyok egy nagy rajongó, azért így is találtam olyan italt, amiért érdemes Vietnamba látogatni. Ezen a héten igazi szerelmemről, az olasz kávéról és kávézási szokásokról írok.

A lista valószínűleg senkit nem fog meglepni:

  1. Kotyogós kávé

Minden valamirevaló olasz háztartásban megtalálható a kotyogó, ami persze nekünk, magyaroknak nem egy nagy újdonság, az amerikaiak és a britek azonban teljesen el vannak tőle képedve. Hát igen, egyik ország sem a kávékultúrájáról híres, de azért szép lassan ők is kezdenek jobb ízlést kialakítani e-téren. Olaszországban viszont alap, hogy akár több példányban és méretben is birtokol egy kotyogót, vagy ahogy ott hívják -mokkát, a család. A jó kávé titka az, hogy a kotyogót jól meg kell tömni kávéval, így aztán még véletlenül sem lesz gyenge a végeredmény. És ha a sok használat során elkopna valamelyik alkatrész, akkor sem kell aggódni, hiszen minden boltban kapható hozzá külön szűrő és nyél is.

2. Espresso

Az espresso titka abban rejlik, hogy a vizet, vagyis a vízgőzt nagy nyomáson préselik át a kávén. A kévégépet természetesen itt is jól megtömik, sőt egy külön erre a célra kifejlesztett eszközzel még jól le is préselik, hogy minél több férjen bele. Az olaszok egyébként nem tökölnek ha kávéivásról van szó. Csak megrendelik az espressojukat a pultnál, amit 5 másodperc alatt felhörpintenek, és már ott sincsenek. Ha pénzt akarunk magunknak spórolni, kövessük a példájukat, és ne üljünk le az asztalokhoz, ugyanis akkor több pénzt számítanak fel.

3. Espresso macchiato

Espresso egy kevés tejhabbal. A név a kávé tetején lévő fehér tejfoltra utal, és “makkiatonak” kell ejteni. Nekem ez az egyik kedvencem, mivel a tej elvesz valamennyit a kávé keserűségéből, de nem nyomja el az aromáját.

20161002_105651
Coffee and pastry

4. Cappuccino

A cappuccinot persze mindenki ismeri, de azt már kevesen tudják megmondani, hogyan is készül és hogy mi a különbség közte és a latte közt. Pedig nem is olyan bonyolult. Minden az arányokon múlik. 1/3 espresso, 1/3 tej, 1/3 tejhab, és már kész is ez a reggeli finomság. Ugyanis az olaszok általában reggelire fogyasztják, mivel a tejet is egyfajta tápláléknak tekintik. Turistaként azonban lazán rendelhetünk cappuccinot a nap bármely szakában. Mióta láttam egy olasz nénit ebéd után cappuccinot inni, engem már semmi nem tarthat vissza, ha éppen tejesebben szeretném inni a kávémat.

20160928_085957

5. Caffé Latte

Egy olasz ismerősöm kérdezte egyszer, hogy miért hívják a külföldiek a caffé lattét lattének. Nem véletlen az értetlenkedése, ugyanis a latte önmagában tejet jelent olaszul, így az is előfordulhat, hogy ha ezt rendeljük, egy pohár tejet kapunk. Ez az ital a cappuccinohoz hasonlóan sok tejjel készül, a tejhab azonban sokkal vékonyabb. Az arányok 1/3 espresso, 2/3 tej, habbal együtt.

Ezen kívül léteznek még mindenféle likőrrel, kakaóval és csokival ízesített kávék is. Ezek különösen népszerűek a turisták körében, így nem meglepő, ha az olaszok furán néznek, mikor espressot rendel az ember. Van egy sanda gyanúm, hogy legbelül az olaszok meg vannak róla győződve, hogy minden turista barbár, ha kávéivásra kerül a sor 😛

 

Kávéőrület Olaszországban

Kávéőrület Olaszországban

Olaszország, Szombat reggel 10:30

Korán keltem, és egész reggel futkostam, úgyhogy megérdemlek egy kávét és egy finom reggelit. De hová menjek? Nem igazán vágyom semmi édesre, és jó kávét szeretnék. (OK, Olaszországban szinte minden kávé jó, de azért így is vannak különbségek.) A Coffee o’clockban nagy az ételválaszték, és a kávé is finom. Tudom, jobb lenne a helyi kisvállalkozásokat támogatnom, de… fárasztó hetem volt…

Végre a Coffee o’clockban! Őrült nagy tömeg van, és az olaszok, mint valami kávé-zombik támadják a pultot, nekem meg fogalmam sincs, hogy mi történik, de ezt már kezdem megszokni. Összeszedem a bátorságom, és én is odanyomulok a pulthoz. Sikerül is rendelnem. Hurrá! A tömeg is oszolni látszik, és én türelmesen várok a kávémra… mikor is egy újabb hullám érkezik, és valahogy mindenki előbb kapja meg a kávéját, mint én. Próbálom kideríteni, hogy mi történt a kávémmal, de rám se hederítenek. Végre sikerül elcsípnem a pasit, akitől rendeltem, és ő tájékoztat, hogy a kávé már úton van. Kedvesen azt is elmagyarázza (gondolom megszánta a tudatlan külföldit), hogy legközelebb, ha ekkora a tömeg, jobban járok, ha először fizetek.

Azt hiszem, soha nem fogom megérteni az olasz rendszert. Máskor, amikor előre próbálok fizetni, úgy néznek rám, mint valami földönkívülire. A sorban állást sem igazán értem. Az emberek, ahelyett hogy sort alkotnának, össze-vissza rendeződnek el, és mégis tudják, hogy a többiek is arra várnak, amire ők. Sőt, azt is tudják, hogy ki után jönnek, pedig meg se szólalnak.

Mindegy, a lényeg, hogy megvan a kávé és a szendvics, és még helyet is találtam, hogy kényelmesen elfogyasszam a reggelimet. Itt az ideje fizetni. Odamegyek a kasszához, és már előre érzem, hogy magyarázkodnom kell, hogy mit is ettem… de nem! Az olasz lány pontosan tudja, pedig vagy 30 embert kiszolgált utánam. Vajon mi a titka?!? Szerintem valami olasz szuperképesség lehet.

Karácsonyi- és antik piac Arezzoban

Karácsonyi- és antik piac Arezzoban

A karácsony-láz határozottan elérte Olaszországot. Múlt héten megnyitott a tiroli karácsonyi vásár a Piazza Grandén, ami csak pár méterre van tőlem, úgyhogy most egész nap karácsonyi dalokat hallgatok. A nyitóünnepség alkalmából meggyújtottak “ezer” lámpást, ami szerintem jó, ha száz volt, de azért így is elég látványos volt. Már én is kezdek izgalomba jönni, főleg, hogy ez lesz két év után az első Karácsonyom otthon. Már a karácsonyi ajándékvásárlást is elkezdtem, és elpazaroltam vagy 10 eurót dekorációs alapanyagokra.

Ma különösen sokan voltak az utcákon a havi bolha-/antik piac miatt, de megérte átverekednem magam a tömegen. Imádom a bolhapiacokat, Olaszországban pedig különösen jók. Az eredeti antik és designer bútoroktól kezdve a használt ruhán át a kisebb kacatokig minden megtalálható, és az árak sem mindig vészesek. Az első alkalommal vettem egy képkeretet 5 euróért, ami igazán megérte, ha belegondolunk, hogy egy hasonló méretű keret az IKEA-ban mennyi… De ha nem syeretnénk vásárolni, akkor is megéri tenni egy sétát, és magunkba szívni a hangulatot.

Olasz mindennapok, külföldi szemmel

Olasz mindennapok, külföldi szemmel

Még csak két hónapja élek Olaszországban, így nem tudok mélyreható képet adni az olasz társadalomról, de azért szeretném megosztani az eddigi tapasztalataimat, hogy mi az, ami furcsa, vagy szokatlan és mit lenne jó átvenni.

  1. Kávékultúra

Mondjuk ebben a magyarok sincsenek annyira lemaradva, de azért az olasz kávé még mindig jobb. És olcsóbb! Már egy euróért kapni jó kávét. A különbség igazából Angliával összehasonlítva szembetűnő igazán, ahol az emberek nem igazán tudják élvezni a kávézást. Csak gyorsan belelöttyintik a cuccot egy papírpohárba, és már rohannak is. Arról nem is beszélve, hogy aki kitalálta az americanot… inkább nem is folytatom. A lényeg, hogy itt jó a kávé. És az olaszok tudják is élvezni. Mivel megállnak kávézni, még ha csak öt percre is,itt ritkán látni papírpohárral rohangáló embereket. Bár az olaszok egyébként se nagyon rohannak sehová. Ami kicsit frusztráló is a számomra, főleg amikor munkába sietek és szeretnék gyorsan a szervezetembe juttatni egy adag koffeint. Itt ugyanis nem úgy megy, hogy rendelsz és fizetsz. Nem. Itt sorban állsz, hogy rendelhess, majd miután megittad a kávét, újra sorba kell állnod, hogy fizess. Legalábbis, ha forgalmasabb helyről van szó. Az is előfordul, hogy külön kasszánál kell fizetni, majd egy másik pultnál, a blokk ellenében megkapod a kávéd. A sietéshez szokott agyam néha nehezen kezeli az ilyenfajta stresszt, igazából tudom, hogy sokkal jobb ez így, lelassulva, és próbálom magamat átkalibrálni az itteni tempóhoz.

  1. Az utcán

Az egy dolog, hogy az olaszok nem sietnek (én meg mindenhova száguldok), de hogy nem mozdulnának meg, amikor az utadban vannak…? Mivel itt mindenki szeret csoportosan sétálni, gyakran előfordul, hogy egy mozgó fallal találom magam szemben, ami elől nem tudok kitérni. Ilyenkor az emberek nem hogy megbontanák a fal formációt és odébb húzódnának, hanem megvárják az utolsó pillanatot, amikor már meg kell állnom, hogy ne menjek beléjük, és akkor, nagy nehezen engednek nekem egy kis rést. Próbálom magam nem felhúzni, de ezen azért kicsit mindig kiakadok. Főleg, hogy míg eljutok a munkahelyemig, minden alkalommal vagy öt ilyen emberfalon kell átverekednem magam.

  1. Ételek

Oh, az olasz konyha… Ahogy a kávéról, erről is ódákat tudnék zengeni. A kedvencem a vásárlás, ami mindig tartogat valami meglepetést. Ehető virágok, ismeretlen zöldségek… Ráadásul könnyű helyi alapanyagokhoz jutni. Mivel hét közben elég elfoglalt vagyok, kevés időm van a kísérletezésre, de azért igyekszem bővíteni a receptgyűjteményem, és kipróbálni pár számomra ismeretlen, helyi hozzávalót.

  1. Divat

Az olaszok nem véletlenül híresek a divatról. Itt mind a nők, mind a férfiak nagy gondot fordítanak az öltözködésükre, és előszeretettel vesznek fel hétköznapokra is extravagáns ruhákat. Persze azért itt sem mindenki divat őrült, de több elegáns embert látni, mint a világ más országaiban. Ez egyrészt jó, másrészt kicsit szórakoztató is ez a puccparádé. Egy-két férfi divattrend kimondottan megmosolyogtat. Az egyik ilyen a mellszőr kivillantása. Ezt egyesek olyan magas szinten űzik, hogy épphogy lyukat nem vágnak a pólójukra. De ez azért nem általános, és a legtöbben inkább elegánsan öltöznek.

  1. Emberek

Nem tudom, hogy mi teszi, az olasz nyelv, vagy ahogy az emberek gesztikulálnak, de valamiért mindig mosolyognom kell, amikor beszélnek. Valahogy nagyon kifejező. Bár a nagyobb városokban sajnos ez nem mondható el, ott ahol élek, általában mindenki nagyon kedves, és az idősebbek még akkor is előszeretettel magyaráznak nekem, miután egyértelművé válik, hogy gőzöm sincs róla, mit mondanak.

A másik dolog, ami az emberek kapcsán feltűnt, hogy itt mindenki együtt csinál mindent. Ritkán látni egyedül kávézó, sétáló vagy bármi egyebet csináló olaszokat. Ez a közösségi szellem az öregeknél is megvan, akik előszeretettel ülnek ki együtt egy padra vagy kávézóba pletykálni, vagy újságot olvasni.

Bár tudom, hogy két hónap nem elég, hogy mélyre menő következtetéseket vonjak le az olasz társadalomról, azért a különbségek így is feltűnnek. Mint mindenhol, itt is vannak jó és rossz dolgok, és olyanok, amelyek gondolkodásra késztetnek. De pont ezért szeretek utazni 🙂

San Gimignano, a Tornyok városa

San Gimignano, a Tornyok városa

Múlt héten tettem egy rövid kirándulást San Gimignanoba, a tornyok városába. Habár a város nem túl nagy, látnivaló akad bőven. A templomoktól kezdve a freskókon keresztül a középkori épületekig. A toszkán táj pedig már önmagában megér egy látogatást.

Először a város hangulatát próbáltam magamba szívna, és az  utcákon sétálva gyönyörködtem a régi házakban. Mivel a város turistáknak van kifejlesztve, elkerülhetetlen volt, hogy ne térjek be egy-egy boltba, ahol helyi csemegék és divatcikkek tömkelege kellette magát. Igaz, az új “utazz/élj kevesebbel” életfilozófiám szellemében nem vettem semmit, azért jól esett kicsit legeltetni a szememet.

Bár számos híres templom is található a városban, úgy döntöttem, hogy inkább a Campatelli torony-házat látogatom meg, amely a San Gimignanot oly híressé tévő tornyok egyike köré épített, Firenzei stílusú palazzo. Itt nemcsak a toszkán lakberendezéssel ismerkedtem meg, hanem a város történelméről is sikerült többet megtudnom. Mint megtudtam, a tornyok nem katonai célból építették(ahogy azt feltételeztem), hanem felvágásból. A gazdag családok között kialakult egyfajta verseny, hogy ki tud magasabb tornyot építeni. Ennek végül az 1348ban, a városon végigsöprő pestisjárvány vetett véget, amely megtizedelte a lakosságot, és San Gimignanót középkori állapotában konzerválta. A város csak a 19. században kezdett újra virágozni, köszönhetően az ebben az időben kitörő középkor láznak. Ebben az időben, hogy vonzóbbá tegyék San Gimignanót, egy-két épületet középkoriasítottak is, hogy jobban megfeleljen az odalátogató turisták igényeinek.

A gyors történelemóra és az egész napos sétálás kellőképpen lefárasztott, úgyhogy ideje volt megállni egy kis frissítőre. A Gelateria Dondoli előtt kígyózó sor felkeltette az érdeklődésem, és bár beletelt pár percbe, mire bejutottam, ráadásul a boltban őrjöngő tömegtől nem is láttam rendesen a kínálatot, azért megérte, és sikerült olyan ízeket választanom, ami nem található meg minden fagyizóban. Málna-rozmaring, gesztenye-rozmaring és olívabogyó. Ez utóbbi különösen ízlett az enyhén sós és édes ízek keveredésének köszönhetően.

Miután végeztem a fagyimmal, a nap is elkezdett lemenni, és ideje volt hazaindulni. A kempingből azért még gyönyörködhettem a városban és annak tornyaiban, na meg a toszkán tájban, mielőtt elnyelte volna az éjszaka.

Firenzei kiruccanás

Firenzei kiruccanás

A hétvégén, bár fájt a fejem, és fáradt voltam, úgy döntöttem, megerőltetem magam, és tettem egy rövid kirándulást Firenzébe. Mivel nem volt időm tervezni, múzeumok és kihagyhatatlan látványosságok helyett a város utcáit próbáltam felfedezni. Olaszország egyik legszebb városáról lévén szó, persze elkerülhetetlen volt, hogy ne ütközzek valami nevezetességbe minden második sarkon, de a következő bejegyzés nem ezekről szól.
A “mit érdemes megnézni, és mit nem” jellegű beszámoló helyett inkább tegyetek velem egy képes sétát Firenzében.

Olaszországba költöztem!

Olaszországba költöztem!

Elég váratlanul történt, és csak egy hetem volt, hogy megvegyem a repjegyet és összecsomagoljak, de itt vagyok! Még csak egy hete, de egyelőre imádom!

Hétfőn érkeztem Arezzoba, és még aznap este be is költöztem a lakásomba, ami hatalmas és gyönyörű. A padlót régi kő járólapok és fa borítja, a konyhában márvány fedi az asztalt és a pultot, és még egy öreg orchidea is díszeleg a teraszon, amit nekünk kell gondozni (itt azért érzek némi nyomást, nehogy megöljük szegényt). A szobám elég nagy és külön fürdőszoba van hozzá, így nem kell a lakótársamra várni reggelente.

Ismerkedem az olasz szupermarketekkel és éttermekkel is, és bár kicsit más a kínálat, mint otthon, azért egész jól boldogulok. Az olaszok szeretnek friss alapanyagokkal dolgozni, ami egyrészt egészséges és finom, másrészt van pár dolog, mint például a konzervbab, amit nehezebb beszerezni. Bizonyára jobb a szárított, de kinek van ideje manapság babot áztatni? Na mindegy, majd ezzel is boldogulok. Egy biztos, külföldön élve könnyű bővíteni a receptgyűjteményünket. Már alig várom, hogy kikísérletezzem a sok friss fűszer használatát, és ellessek pár olasz fogást.

Az ennivaló az utcán is nagyon jó. Isteni a kávé és rengeteg a pékáru, ami tökéletes egy második reggelihez a szokásos zabkásám után. Ráadásul az árak sem vészesek. A fagyit említenem sem kell. Bár otthon is lehet nagyon jót kapni, miután az elmúlt pár évben olyan helyeken éltem, ahol még hírből sem ismerik a jó fagyit, így nagyon tudom értékelni az itteni kínálatot.

A hétvégén hatalmas antik vásárt tartanak a városban, úgyhogy bőven van mit csinálnom. Meglepő módon az árak sem vészesek, de egyelőre visszafogom magam, és nem veszek semmit. A vásárt minden hónapban megrendezik, úgyhogy lesz még módom vásárolni, ha meggondolnám magam.

Hétfőn kezdem az olasz tanulást, amit már nagyon várok. Egyrészt, mert imádom a nyelvet, másrészt mert remélhetőleg nagyban megkönnyíti majd a dolgom, ha beszélni is tudok majd, nem csak megérteni, amit mondanak. A tanítás is hétfőn kezdődik, úgyhogy mozgalmas napom lesz, de szerencsére ma még van időm élvezni a szép időt egy csésze kávé társaságában 😉