Indiai tisztító gyakorlatok – extrémtől a használhatóig

Indiai tisztító gyakorlatok – extrémtől a használhatóig

Ahogy azt korábban ígértem, összegyűjtöttem pár tisztító technikát  Indiából, a teljesség igénye nélkül. Az érdekesség kedvéért belevettem pár extrém módszert is, amit csak egy hozzáértő tanárral szabad gyakorolni, de akad köztük olyan is, amelyet otthon is biztonságosan ki lehet próbálni.

A hatha jóga része a shatkarma, amely 6 különböző tisztítógyakorlatot különböztet meg, melyek elősegítik a testi és szellemi megtisztulást és egyensúlyt. Az első shatkarma a Jala Neti, ami az orrüregek megtisztítására való. A gyakorlathoz egy speciális kanna kell, amely készülhet agyagból, műanyagból, vagy fémből. A lényeg, hogy a víz tiszta maradjon benne, és a kanna csőre illeszkedjen az orrlyukba. A kannát töltsük meg tiszta, langyos vízzel, amelybe Himalája sót keverünk egy teáskanál só/fél liter víz arányban. Álljunk kis terpeszbe, hajoljunk előre és döntsük el az egyik oldalra a fejünket. A szánkon lélegezve tegyük a kannát a felül lévő orrlyukunkba, és döntsük meg, hogy a víz beáramolhasson. Ha helyesen végezzük a gyakorlatot, a víz az alul lévő orrlyukon távozik. Amikor végzünk, gyengéden fújjuk ki az orrunkban maradt vizet és váladékot, majd ismételjük meg a gyakorlatot a másik oldalon is. Kezdjük a gyakorlatot az aktív orrlyukkal, vagyis azzal, amelyiken éppen jobban áramlik a levegő. Ha mindkét orrnyílás aktív, kezdjünk a jobboldalon. A gyakorlat után pihenjünk kicsit lefele néző kutyában, vagy szék pózban. A gyakorlat jól áttisztítja az arcüreget, de ha meg vagyunk fázva, vagy be van dugulva az orrunk, semmiképp ne csináljuk.

IMG_5448
Illusztráció Swami Satyananda Saraswati Asana Pranayama Mudra Bandha c. könyvéből

A neti másik formája, amikor víz helyett zsineget használunk az orrüreg megtisztítására. A neti szettemben, amit Indiában kaptam, volt is egy ilyen kis zsineg, de szerencsére ennek a kipróbálásáig nem jutottunk el. Lehet, meglátták a tanárok a szemünkben a rémületet, és úgy döntöttek, inkább kihagyják. További sokkoló módszerek még az önhányatás, a textilcsíkkal való gyomortisztítás és a gyomor vízzel történő teljes átmosása is, és ha ez így leírva nem lenne elég elrettentő, akkor szólok, hogy otthon semmiképp ne próbáljátok ki.

IMG_5453

Illusztráció Swami Satyananda Saraswati Asana Pranayama Mudra Bandha c. könyvéből

Ha mégis szeretnénk megtisztulni, azért van pár gyakorlat, amit biztonsággal végezhetünk. Ilyen például a tratak is, amely jó hatással van a szemre, kiegyensúlyozza az idegrendszert és javítja a memóriát. Ha egészségesek vagyunk, és a szemünkkel sincs nagyobb probléma, ezt a technikát bátran gyakorolhatjuk. A lényege, hogy egy pontot kell nézni pislogás nélkül. Kezdőknek a gyertya lángja ajánlott, amelyet szemmagasságban,körülbelül  karnyújtásnyi távolságban kell elhelyezni. Ha ezzel megvagyunk, üljünk le kényelmes törökülésben, egyenesítsük ki a gerincet és nézzünk a gyertyalángba 7 percig pislogás nélkül. Ha nagyon kellemetlenné válik, inkább csukjuk be a szemünket pár percre, mielőtt újra a gyertyába néznénk pár percig. A nyitott szemmel töltött időt folyamatosan növeljük, míg el nem érjük az életkorunkkal megegyező percet. Amikor letelt a kiszabott idő, csukjuk be a szemünket, és a gyertya lángját vizualizálva meditáljunk. Első alkalommal valószínűleg minden gondolatunkat kitölti majd a pislogás iránti vágy, és szinte biztos, hogy könnyben és takonyban fogunk úszni, úgyhogy készítsünk magunk mellé egy adag zsebkendőt. Ezeken a kellemetlenségeken szerencsére gyorsan túljut az ember, és az a hét perc, ami először örökkévalóságnak tűnt, a második alkalommal már szinte egy szempillantás alatt elillan.

IMG_5446
Neti kanna, orrtisztító zsineg és nyelvkaparó

Bár a shatkarmába nem tartozik bele, meg szeretnék még említeni két másik módszert. Az egyik a nyelvkaparó, a másik az olajhúzás. Kezdjük a nyelvkaparóval, amiről bár sokat hallottam, csak Indiában vettem rá magam a kipróbálására. A nyelvkaparó egy fémeszköz, amely a nyelv megtisztítására szolgál. Fogmosás után a nyelv hátuljától a hegyéig végighúzva tudjuk vele lekaparni a lepedéket. 7-14 alkalommal húzzuk végig a kaparót a nyelven, de ne kapargassuk azt apró mozdulatokkal. Már a modern orvostudományban is elismerik, hogy az eszköz használata javítja a száj egészségét.

A másik ayurvédából ismert módszer az olajhúzás, amely állítólag “kihúzza” a méreganyagokat a szervezetből, és a száj egészségét is javítja. Jó ínygyulladásra és a fogkőtől is megszabadít. Utánanéztem, hogy tudományosan bizonyítva mennyire hatékony is ez a módszer, de nem kaptam egyértelmű választ. Annyi azonban kiderült, hogy ártani nem árt, és rengetegen esküsznek rá. Úgyhogy gondoltam, adok neki egy esélyt, így most minden második nap kókuszolajjal öblögetek. Egy kiskanálnyi olajat a számba veszek, és 10-20 percig ott is tartom, majd egy kukába köpöm, mert állítólag az olaj el tudja tömíteni a lefolyót. Ezután fogat mosok, nyelvkaparok, és üde lehelettel állok a napi teendőkhöz.

A fent felsorolt technikák közül a tratakot, a nyelvkaparást és a olajhúzást szoktam viszonylagos rendszerességgel elvégezni. Ami a tratakot illeti, mindenképpen jó meditációs technika, és a szemim tényleg megkönnyebbülnek tőle. Nyelvkaparás nélkül nem is értem, hogy tudtam meglenni idáig. Nem részletezném, hogy mi tud lejönni az ember nyelvéről. Azt ajánlom, mindenki találja ki saját magának. Az olajhúzást csak nemrég kezdtem, így még nem tudom megosztani a személyes tapasztalataimat, de az biztos, hogy utána kellemes érzés van a számban. Bár az extrémebb módszerektől mindenkit óva intenék (hacsak nincs hozzá megfelelő tanár), ezt a hármat bátran kipróbálhatjuk.

Jóga Indiában

Jóga Indiában

A jóga hatalmas népszerűségnek örvend Nyugaton, és hazánkba is egyre inkább kezd bekúszni a trend. Szines-feszülős nadrágokkal, és nyaktekerő pózokkal. De mennyi köze van ennek a hagyományos, indiai jógához? És mi nyugatiak mennyit vettünk, veszünk át ebből? Jógaoktató kurzusok, és pihentető elvonulások hada hirdeti magát az interneten, így nem volt könnyű dolgom, mikor iskolát választottam, Indiában azonban megtaláltam, amit kerestem. Az egy hónap alatt nemcsak az ászana gyakorlásban lettem jobb, de lelkileg is rengeteget kaptam a képzéstől, és bepillantást nyertem a jóga legtisztább formájába.

A tanfolyam kiválasztása először hatalmas fejtörést okozott. Az internet tele van mindenféle luxus jóganyaralással, amit egyrészt túl drágának találtam, másrészt én a jóga igazi formáját szerettem volna megtapasztalni, nem egy elüzletiesített, nyugati valamit. Végül az egyik ismerősöm ajánlotta a Rishikul yogshalat, egyikét a számos Rishikeshben található jógaiskoláknak. Életem egyik legjobb döntését hoztam meg, mikor befizettem a 200 órás tanárképzésükre.

Mielőtt elindultam Indiába, fogalmam sem volt, hogy mit várjak az országtól, vagy a tanfolyamtól. Mindenki más és más információval bombázott (persze olyanok, akik még sosem voltak Indiában), ám egyikük sem közelítette meg a valóságot. Kezdjük a “meg fognak erőszakolni” vészkiáltásokkal, amik azért nem teljesen alaptalanok, de erősen túlzóak. Indiában nem könnyű nőnek lenni. Főleg indiai nőnek nem. Mi külföldiek némileg jobb helyzetben vagyunk, és ha betartunk pár ésszerű szabályt, könnyen elkerülhetjük a bajt. Rengeteg lánnyal találkoztam, akik egyedül utaznak, és mindegyikük biztonságban érezte magát. Ha azonban valaki így is aggódna egyedül belevágni, megnyugtatom, hogy Rishikes kimondottan biztonságos, ráadásul a jógaiskolákban van lehetőség a reptéri transzport megszervezésére.

Én is az iskola sofőrjét vettem igénybe, aki a reptérről egyenesen Rishikeshbe vitt. Az út körülbelül 6 óra, amit sikerült úgy-ahogy végigaludnom. Hajnali 4körül érkeztem Rishikeshbe, ahol motorral vittek tovább az iskolához. Mint később megtudtam, az autóutat éjszakára lezárják a tigrisek miatt, így csak két keréken tudtuk megközelíteni a szállásomat, ami bár nem nevezném luxuskategóriásnak, kimondottan kényelmes volt.

Másnap délelőtt volt egy kis időnk körülnézni a környéken, mielőtt egy tűzceremóniának nevezett ünnepséggel megnyitottuk a tanfolyamot. Így a következő napon már egy hindu pap áldásával kezdhettük meg a gyakorlást, amire szükségünk is volt, ugyanis a képzés végig nagyon intenzív volt. Reggel 5:30kor kezdtünk, teával, majd 5:45-től hatha jógát gyakoroltunk. Ezt követte a pránajáma, amit egy ősz, szakállas indiai bölcs  tartott, aki egy felhőn lebegve érkezett az osztályba. Na jó, igazából motoron, de a felhő kevésbé lett volna meglepő. Pranajiből ugyanis valami hatalmas, nyugodt erő árad, és egy szót se kell szólnod, hogy tudja, hogy érzed magad. Már az első gyakorlat után sikerült meditatív állapotba kerülnöm, ami azelőtt sohasem ment.

Pránajáma után következett a jól megérdemelt reggeli, majd rövid pihenő után folytatódtak az órák. Az első héten oktatáselméletet és mantrázást tanultunk, majd áttértünk az ászanák kiigazítására és az anatómiára. Habár ez utóbbira nyugaton nagyon nagy figyelmet fordítanak, mégis egyre több a jógasérülés. Éppen ezért, mi az anatómiát kicsit más szögből közelítettük meg, és sokat kísérleteztünk a saját testünkkel is. Az ászanák helyes beállításánál pedig mind magunkon, mind másokon rengeteget gyakoroltunk.

Délben, miután megebédeltünk, kaptunk egy kis szünetet, amit pihenéssel és tanulással töltöttünk. Ezt követte a jógafilozófia, ami nagyjából megegyezett egy altatóval. A tanár hangja és stílusa ugyanis tökéletes lett volna estimese olvasáshoz. Ezt tetézte a hőség, és az ebéd utáni általános fáradtság, ám ha megerőltette magát az ember, rengeteget lehetett tanulni a jóga elméleti hátteréről. A tanfolyam végére különösen megszerettem ezeket az órákat.

Az altató jógafilozófia után ashtanga jógát gyakoroltunk, ami kétség kívül a képzés legkeményebb részét képezte. Prashantji, a tanár az első órán öt perc alatt kifullasztotta az osztályt, ezzel üdvözölve minket. És bár végig kemények voltak az órák, mindenki imádta őket. Sehol nem tanultam ennyit a pózok helyes kivitelezéséről, ráadásul végig jól szórakoztam, ugyanis Prashatntji a szigor mellett a humorról sem felejtkezett meg. Arról nem is beszélve, hogy szinte elég volt a kisujjával megérintenie, és varázslatos módon máris sikerült tökéletesen kiviteleznem egy korábban lehetetlennek ítélt pózt.

Ashtanga után némileg megtörve, de tele energiával vágtunk neki a meditálásnak. A tanár Deepaji, az egyetlen női oktató, aki mindenki számára példakép lehet. Az indiai konvenciókkal szembemenve először sikeres karriert épített, majd mindezt föladta, hogy boldogságot és szeretetet terjesszen a világban (hogy őt idézzem). Korábban bárhogy is próbáltam meditálni, az agyam mint valami pajkos kölyökmajom ugrált össze-vissza, és nem tudtam neki megálljt parancsolni. A pránajáma gyakorlatok és Deepaji vezetése azonban sikeresen lecsillapította az elmém, és puff… egyszer csak megtörtént a meditáció. A jóganidrán keresztül a mantrameditáción át a tratakig (egy pontba, pl. gyertya lángjába nézés) szinte mindenféle meditációt kipróbáltunk.

A szoros napirend mellett eléggé elfáradtunk, ezért vacsora után mindenki igyekezett korán lefeküdni, de még így is kimerítő volt a program. Heti másfél szabadnapot kaptunk. Szerdán délelőtt mindig volt valami program. Voltunk raftingolni a Gangeszen, meglátogattuk Muni Baba barlangját, ahol egy szent emberrel találkoztunk, voltunk Shakti egyik templomában napfelkeltét nézni, és jógáztunk a Gangesz parton. Vasárnap volt az egyetlen teljes szabadnap, amit valamelyik kávézóban vagy étteremben tanulással és pihenéssel töltöttünk. Mivel az idő meleg volt és száraz, tökéletes volt a Gangeszban való fürdőzésre is, ami a hegyekben még elég tiszta, és senkinek nem kell aggódnia, hogy kinő a harmadik karja a vízben található szennyeződéstől.

És hogy mennyiben tért el a tanfolyam egy itthonitól? Erre nehéz válaszolni, hiszen Magyarországon is hatalmas a választék, és természetesen itt is vannak nagyon jó oktatók és iskolák, ahogy vannak kevésbé jók is. Összességében talán az a legnagyobb különbség, hogy míg otthon több hónapig, a mindennapokba beépítve tanul az ember, Indiában módom volt egy hónapig csak a jógára koncentrálni, és elvonulni kicsit az élet zajától. Emellett a jóga spirituális oldalát is jobban megtapasztaltam, és napi szinten gyakoroltam. Egy többhónapos tanfolyamnál nem kivitelezhető, hogy az ember hajnalban keljen, hogy a legmegfelelőbb időpontban gyakorolja a pránajámat, vagy hogy speciális étrend mellett eddzen. És persze a Gangeszhez sem olyan könnyű leruccanni, hogy megnézzen egy Ganga artit, vagy tehenekkel sétáljon az utcán.

Bár sosem kételkedtem a döntésemben, mielőtt nekivágtam Indiának és a képzésnek, nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltoztat ez az élmény. Rengeteget erősödtem fizikailag, de ami igazán megváltozott az a dolgokhoz való hozzáállásom. Nem tudom leírni azt a hatalmas szeretetet, amit meditáció után éreztem. Azt sem, hogyan és miért lettem türelmesebb és elfogadóbb, és miért értékelem jobban a jelent. Ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Én csak annyit mondhatok, megéri. Minden egyes dollárt, minden fáradtságot, a szigorú napirendet… Mindent!

Ha érdekel a jógaoktató képzés, kattints ide

 

 

Continue reading “Jóga Indiában”