Indiai tisztító gyakorlatok – extrémtől a használhatóig

Indiai tisztító gyakorlatok – extrémtől a használhatóig

Ahogy azt korábban ígértem, összegyűjtöttem pár tisztító technikát  Indiából, a teljesség igénye nélkül. Az érdekesség kedvéért belevettem pár extrém módszert is, amit csak egy hozzáértő tanárral szabad gyakorolni, de akad köztük olyan is, amelyet otthon is biztonságosan ki lehet próbálni.

A hatha jóga része a shatkarma, amely 6 különböző tisztítógyakorlatot különböztet meg, melyek elősegítik a testi és szellemi megtisztulást és egyensúlyt. Az első shatkarma a Jala Neti, ami az orrüregek megtisztítására való. A gyakorlathoz egy speciális kanna kell, amely készülhet agyagból, műanyagból, vagy fémből. A lényeg, hogy a víz tiszta maradjon benne, és a kanna csőre illeszkedjen az orrlyukba. A kannát töltsük meg tiszta, langyos vízzel, amelybe Himalája sót keverünk egy teáskanál só/fél liter víz arányban. Álljunk kis terpeszbe, hajoljunk előre és döntsük el az egyik oldalra a fejünket. A szánkon lélegezve tegyük a kannát a felül lévő orrlyukunkba, és döntsük meg, hogy a víz beáramolhasson. Ha helyesen végezzük a gyakorlatot, a víz az alul lévő orrlyukon távozik. Amikor végzünk, gyengéden fújjuk ki az orrunkban maradt vizet és váladékot, majd ismételjük meg a gyakorlatot a másik oldalon is. Kezdjük a gyakorlatot az aktív orrlyukkal, vagyis azzal, amelyiken éppen jobban áramlik a levegő. Ha mindkét orrnyílás aktív, kezdjünk a jobboldalon. A gyakorlat után pihenjünk kicsit lefele néző kutyában, vagy szék pózban. A gyakorlat jól áttisztítja az arcüreget, de ha meg vagyunk fázva, vagy be van dugulva az orrunk, semmiképp ne csináljuk.

IMG_5448
Illusztráció Swami Satyananda Saraswati Asana Pranayama Mudra Bandha c. könyvéből

A neti másik formája, amikor víz helyett zsineget használunk az orrüreg megtisztítására. A neti szettemben, amit Indiában kaptam, volt is egy ilyen kis zsineg, de szerencsére ennek a kipróbálásáig nem jutottunk el. Lehet, meglátták a tanárok a szemünkben a rémületet, és úgy döntöttek, inkább kihagyják. További sokkoló módszerek még az önhányatás, a textilcsíkkal való gyomortisztítás és a gyomor vízzel történő teljes átmosása is, és ha ez így leírva nem lenne elég elrettentő, akkor szólok, hogy otthon semmiképp ne próbáljátok ki.

IMG_5453

Illusztráció Swami Satyananda Saraswati Asana Pranayama Mudra Bandha c. könyvéből

Ha mégis szeretnénk megtisztulni, azért van pár gyakorlat, amit biztonsággal végezhetünk. Ilyen például a tratak is, amely jó hatással van a szemre, kiegyensúlyozza az idegrendszert és javítja a memóriát. Ha egészségesek vagyunk, és a szemünkkel sincs nagyobb probléma, ezt a technikát bátran gyakorolhatjuk. A lényege, hogy egy pontot kell nézni pislogás nélkül. Kezdőknek a gyertya lángja ajánlott, amelyet szemmagasságban,körülbelül  karnyújtásnyi távolságban kell elhelyezni. Ha ezzel megvagyunk, üljünk le kényelmes törökülésben, egyenesítsük ki a gerincet és nézzünk a gyertyalángba 7 percig pislogás nélkül. Ha nagyon kellemetlenné válik, inkább csukjuk be a szemünket pár percre, mielőtt újra a gyertyába néznénk pár percig. A nyitott szemmel töltött időt folyamatosan növeljük, míg el nem érjük az életkorunkkal megegyező percet. Amikor letelt a kiszabott idő, csukjuk be a szemünket, és a gyertya lángját vizualizálva meditáljunk. Első alkalommal valószínűleg minden gondolatunkat kitölti majd a pislogás iránti vágy, és szinte biztos, hogy könnyben és takonyban fogunk úszni, úgyhogy készítsünk magunk mellé egy adag zsebkendőt. Ezeken a kellemetlenségeken szerencsére gyorsan túljut az ember, és az a hét perc, ami először örökkévalóságnak tűnt, a második alkalommal már szinte egy szempillantás alatt elillan.

IMG_5446
Neti kanna, orrtisztító zsineg és nyelvkaparó

Bár a shatkarmába nem tartozik bele, meg szeretnék még említeni két másik módszert. Az egyik a nyelvkaparó, a másik az olajhúzás. Kezdjük a nyelvkaparóval, amiről bár sokat hallottam, csak Indiában vettem rá magam a kipróbálására. A nyelvkaparó egy fémeszköz, amely a nyelv megtisztítására szolgál. Fogmosás után a nyelv hátuljától a hegyéig végighúzva tudjuk vele lekaparni a lepedéket. 7-14 alkalommal húzzuk végig a kaparót a nyelven, de ne kapargassuk azt apró mozdulatokkal. Már a modern orvostudományban is elismerik, hogy az eszköz használata javítja a száj egészségét.

A másik ayurvédából ismert módszer az olajhúzás, amely állítólag “kihúzza” a méreganyagokat a szervezetből, és a száj egészségét is javítja. Jó ínygyulladásra és a fogkőtől is megszabadít. Utánanéztem, hogy tudományosan bizonyítva mennyire hatékony is ez a módszer, de nem kaptam egyértelmű választ. Annyi azonban kiderült, hogy ártani nem árt, és rengetegen esküsznek rá. Úgyhogy gondoltam, adok neki egy esélyt, így most minden második nap kókuszolajjal öblögetek. Egy kiskanálnyi olajat a számba veszek, és 10-20 percig ott is tartom, majd egy kukába köpöm, mert állítólag az olaj el tudja tömíteni a lefolyót. Ezután fogat mosok, nyelvkaparok, és üde lehelettel állok a napi teendőkhöz.

A fent felsorolt technikák közül a tratakot, a nyelvkaparást és a olajhúzást szoktam viszonylagos rendszerességgel elvégezni. Ami a tratakot illeti, mindenképpen jó meditációs technika, és a szemim tényleg megkönnyebbülnek tőle. Nyelvkaparás nélkül nem is értem, hogy tudtam meglenni idáig. Nem részletezném, hogy mi tud lejönni az ember nyelvéről. Azt ajánlom, mindenki találja ki saját magának. Az olajhúzást csak nemrég kezdtem, így még nem tudom megosztani a személyes tapasztalataimat, de az biztos, hogy utána kellemes érzés van a számban. Bár az extrémebb módszerektől mindenkit óva intenék (hacsak nincs hozzá megfelelő tanár), ezt a hármat bátran kipróbálhatjuk.

Ashram diet

Ashram diet

I know it sounds like a new diet trend but let me assure you it’s nothing like that. The next blog post is about what I ate while I was in India doing a yoga teacher course and how this experience changed my eating habits.

Although, Hindus usually follow a vegetarian diet as the Indian economic gets stronger meat is becoming more and more accessible. Despite meat’s rising popularity you won’t find any restaurants in Rishikesh that sell steaks. In the yoga capital vegetarian dishes are still the only option. And while vegetarians are safe from unpleasant surprises (like meat wrapped in tofu) if you are a vegan you have to watch out for dairy. There’s a reason why cows are considered holy in India and that’s their milk. I always wondered why cows played such an important role in Indian culture but then a wise man explained the connection between milk, motherhood and the ability to create life and now it makes complete sense.

Despite the fact that I was following a traditional, ayurvedic diet and didn’t consume any meat or eggs I was able to exercise at least 3 hours a day and sit with a straight back for hours. For breakfast, we had fruits with porridge/oatmeal, toast or chickpea “omelette” with different sauces. Lunch was something light. Usually soup and curry with rice and of course a huge portion of fresh vegetables. For dinner, we got soup, fresh vegetables and curry with rice and some kind of bread, which was more filling and a better option before bed. All dishes were designed by an ayurveda expert and we had to chant a mantra before every meal to clean the food from negative energies.

As my metabolism is at least twice as fast as an average person’s I had to supplement my diet with food from outside the school but almost everyone else was OK with what we got.

I know that practicing yoga, pranayama and meditation played a huge part in me getting healthier but I’m sure that my diet also helped a lot. I wasn’t ill or anything but I had some minor health issues that all went away while I was in India so I decided to keep some of the habits I picked up in the school. Since I left, I try to eat even more fresh, raw vegetables and I always start my morning with a big bowl of fruits. I never have any problems with my digestion and I haven’t had any respiratory illnesses. Another thing that I don’t even want to believe is how my cellulite disappeared. I’m quite skinny but because I lose weight easily it caused some problems.

I know that not everyone wants to be vegetarian and we can’t live like we were in an ashram but a small change can make a huge difference. I wasn’t able to eat as healthily as I did in India, nor did I have the time to exercise for 3 hours a day but by rising my fruit and vegetable portions I noticed a significant difference. If I had to give one piece of advice it would be to add more greens to every meal. It’s not that difficult.

And to inspire you a bit more here are some pictures of the food from India:

Ashram diéta

Ashram diéta

Tudom, a cím úgy hangzik, mint valami új, divatos diéta, de mindenkit megnyugtatok, hogy nem erről van szó. Csupán az indiai tapasztalataimat szeretném megosztani, hogy hogyan is táplálkoztam a jógatanár képzés alatt és mit igyekszem ebből beépíteni a mindennapjaimba.

Habár a hinduk alapvetően vegetáriánusok, a gazdaság erősödésével Indiában is egyre inkább nő a húsfogyasztás. Rishikeshben, a jóga fővárosában azonban még mindig szigorúan tartják magukat a húsmentes táplálkozáshoz. A zöldségek mellett tejet, és tejtermékeket is fogyasztanak. A tehenek szentként való tisztelete is a táplálkozáshoz vezethető vissza, ugyanis mint tejet adó állatok, egyben életet is adnak, ami isteni teremtőerővel ruházza fel őket. A tojást azonban tisztátalannak tartják, és kerülik.

A jógaiskolában hagyományos, ájurvédikus szempontból is megfelelő étrendet követtünk, így sem húst, sem tojást nem fogyasztottunk, mégis bírtuk a kemény fizikai igénybevételt. Reggelire gyümölcsöt kaptunk, pirítóssal, zabkásával, különböző indiai szószokkal vagy levesekkel, de a csicseriborsó “omlett” (amiben persze nem volt tojás) is gyakran szerepelt az étlapon. Ebédre általában levest és valami könnyebb curryt adtak rizzsel. Vacsorára az ebédhez hasonlóan leves és curry volt, ám a rizst felváltották az indiai kenyérfélék, amiket állítólag jobb ilyenkor fogyasztani. Természetesen mind az ebédhez, mind a vacsorához rengeteg friss zöldséget adtak, amiből mindig jól feltankoltam. Az étrendet egyébként mindig az ájurvéda szakértő állította össze, és minden étkezés előtt el kellett énekelnünk egy mantrát, amivel megtisztítottuk az ennivalót a negatív érzelmektől, amelyet az alapanyagokkal érintkező személyek adhattak át. Lehet, hogy ez így furán hangzik, de ott természetes volt.

Mivel az én anyagcserém minimum kétszer gyorsabb az átlagnál, így kénytelen voltam kiegészíteni az étrendemet a városban kapható finomságokkal, de rajtam kívül mindenki másnak elég volt az iskolában adott mennyiség.

Persze nem tudom, hogy milyen mértékben játszik szerepet az étrend, és milyen mértékben a kemény testmozgás, meditáció és pránajáma, de elmondhatom, hogy rengeteget javult az egészségi állapotom, mialatt Indiában voltam. Nem mintha annyira beteges lettem volna, de azért volt pár kisebb problémám.

Amit magammal hoztam az ottani étkezésből, az a gyümölcsök és zöldségek mennyisége. Korábban is sokat ettem ezekből, de India óta még nagyobb arányban töltik ki a tányéromat. Mindegy, mit eszek, mindenhez adok némi nyers zöldséget, vagy salátát, és ha csak tehetem, egy hatalmas gyümölcssalátával kezdem a napot. A pozitív hatás pedig egyértelmű. Az emésztésemmel soha nincsen problémám, sőt idén elég szépen elkerültek a légúti fertőzések is, pedig korábban minden évben végigszenvedtem a telet. Amit még magam sem nagyon akarok elhinni, hogy a narancsbőröm is szinte teljesen eltűnt. Valószínűleg pont azért, mert vékony vagyok, és könnyen fogyok, (plusz valljuk be, én sem fiatalodom) egyre több problémám volt ezzel. A legdurvább talán akkor volt, amikor Angliában egy családnál laktam, akik folyamatosan műkaját ettek, úgyhogy igenis számít a táplálkozás.

Tapasztalatom szerint egy kis változtatás is rengeteget segít, hogy egészségesebbek legyünk. Bár India után nem tudtam teljesen követni az ottani étrendet, csak a friss zöldség- és gyümölcsadagjaim emelésével sikerült pozitív változást elérnem. Annak is, aki nem áll készen, vagy nem is akar teljesen változtatni az étrendjén, ha egy tipped adhatok, legalább a zöldség- és gyümölcsbevitelét növelje. Ha erre minden étkezésnél odafigyelünk, nem is olyan nehéz megvalósítani.

Ízelítőül néhány kép, amelyek az elfogyasztott étel mennyiségét nem hivatottak reprezentálni (ugyanis minden alkalommal repetáztam).

Jóga Indiában

Jóga Indiában

A jóga hatalmas népszerűségnek örvend Nyugaton, és hazánkba is egyre inkább kezd bekúszni a trend. Szines-feszülős nadrágokkal, és nyaktekerő pózokkal. De mennyi köze van ennek a hagyományos, indiai jógához? És mi nyugatiak mennyit vettünk, veszünk át ebből? Jógaoktató kurzusok, és pihentető elvonulások hada hirdeti magát az interneten, így nem volt könnyű dolgom, mikor iskolát választottam, Indiában azonban megtaláltam, amit kerestem. Az egy hónap alatt nemcsak az ászana gyakorlásban lettem jobb, de lelkileg is rengeteget kaptam a képzéstől, és bepillantást nyertem a jóga legtisztább formájába.

A tanfolyam kiválasztása először hatalmas fejtörést okozott. Az internet tele van mindenféle luxus jóganyaralással, amit egyrészt túl drágának találtam, másrészt én a jóga igazi formáját szerettem volna megtapasztalni, nem egy elüzletiesített, nyugati valamit. Végül az egyik ismerősöm ajánlotta a Rishikul yogshalat, egyikét a számos Rishikeshben található jógaiskoláknak. Életem egyik legjobb döntését hoztam meg, mikor befizettem a 200 órás tanárképzésükre.

Mielőtt elindultam Indiába, fogalmam sem volt, hogy mit várjak az országtól, vagy a tanfolyamtól. Mindenki más és más információval bombázott (persze olyanok, akik még sosem voltak Indiában), ám egyikük sem közelítette meg a valóságot. Kezdjük a “meg fognak erőszakolni” vészkiáltásokkal, amik azért nem teljesen alaptalanok, de erősen túlzóak. Indiában nem könnyű nőnek lenni. Főleg indiai nőnek nem. Mi külföldiek némileg jobb helyzetben vagyunk, és ha betartunk pár ésszerű szabályt, könnyen elkerülhetjük a bajt. Rengeteg lánnyal találkoztam, akik egyedül utaznak, és mindegyikük biztonságban érezte magát. Ha azonban valaki így is aggódna egyedül belevágni, megnyugtatom, hogy Rishikes kimondottan biztonságos, ráadásul a jógaiskolákban van lehetőség a reptéri transzport megszervezésére.

Én is az iskola sofőrjét vettem igénybe, aki a reptérről egyenesen Rishikeshbe vitt. Az út körülbelül 6 óra, amit sikerült úgy-ahogy végigaludnom. Hajnali 4körül érkeztem Rishikeshbe, ahol motorral vittek tovább az iskolához. Mint később megtudtam, az autóutat éjszakára lezárják a tigrisek miatt, így csak két keréken tudtuk megközelíteni a szállásomat, ami bár nem nevezném luxuskategóriásnak, kimondottan kényelmes volt.

Másnap délelőtt volt egy kis időnk körülnézni a környéken, mielőtt egy tűzceremóniának nevezett ünnepséggel megnyitottuk a tanfolyamot. Így a következő napon már egy hindu pap áldásával kezdhettük meg a gyakorlást, amire szükségünk is volt, ugyanis a képzés végig nagyon intenzív volt. Reggel 5:30kor kezdtünk, teával, majd 5:45-től hatha jógát gyakoroltunk. Ezt követte a pránajáma, amit egy ősz, szakállas indiai bölcs  tartott, aki egy felhőn lebegve érkezett az osztályba. Na jó, igazából motoron, de a felhő kevésbé lett volna meglepő. Pranajiből ugyanis valami hatalmas, nyugodt erő árad, és egy szót se kell szólnod, hogy tudja, hogy érzed magad. Már az első gyakorlat után sikerült meditatív állapotba kerülnöm, ami azelőtt sohasem ment.

Pránajáma után következett a jól megérdemelt reggeli, majd rövid pihenő után folytatódtak az órák. Az első héten oktatáselméletet és mantrázást tanultunk, majd áttértünk az ászanák kiigazítására és az anatómiára. Habár ez utóbbira nyugaton nagyon nagy figyelmet fordítanak, mégis egyre több a jógasérülés. Éppen ezért, mi az anatómiát kicsit más szögből közelítettük meg, és sokat kísérleteztünk a saját testünkkel is. Az ászanák helyes beállításánál pedig mind magunkon, mind másokon rengeteget gyakoroltunk.

Délben, miután megebédeltünk, kaptunk egy kis szünetet, amit pihenéssel és tanulással töltöttünk. Ezt követte a jógafilozófia, ami nagyjából megegyezett egy altatóval. A tanár hangja és stílusa ugyanis tökéletes lett volna estimese olvasáshoz. Ezt tetézte a hőség, és az ebéd utáni általános fáradtság, ám ha megerőltette magát az ember, rengeteget lehetett tanulni a jóga elméleti hátteréről. A tanfolyam végére különösen megszerettem ezeket az órákat.

Az altató jógafilozófia után ashtanga jógát gyakoroltunk, ami kétség kívül a képzés legkeményebb részét képezte. Prashantji, a tanár az első órán öt perc alatt kifullasztotta az osztályt, ezzel üdvözölve minket. És bár végig kemények voltak az órák, mindenki imádta őket. Sehol nem tanultam ennyit a pózok helyes kivitelezéséről, ráadásul végig jól szórakoztam, ugyanis Prashatntji a szigor mellett a humorról sem felejtkezett meg. Arról nem is beszélve, hogy szinte elég volt a kisujjával megérintenie, és varázslatos módon máris sikerült tökéletesen kiviteleznem egy korábban lehetetlennek ítélt pózt.

Ashtanga után némileg megtörve, de tele energiával vágtunk neki a meditálásnak. A tanár Deepaji, az egyetlen női oktató, aki mindenki számára példakép lehet. Az indiai konvenciókkal szembemenve először sikeres karriert épített, majd mindezt föladta, hogy boldogságot és szeretetet terjesszen a világban (hogy őt idézzem). Korábban bárhogy is próbáltam meditálni, az agyam mint valami pajkos kölyökmajom ugrált össze-vissza, és nem tudtam neki megálljt parancsolni. A pránajáma gyakorlatok és Deepaji vezetése azonban sikeresen lecsillapította az elmém, és puff… egyszer csak megtörtént a meditáció. A jóganidrán keresztül a mantrameditáción át a tratakig (egy pontba, pl. gyertya lángjába nézés) szinte mindenféle meditációt kipróbáltunk.

A szoros napirend mellett eléggé elfáradtunk, ezért vacsora után mindenki igyekezett korán lefeküdni, de még így is kimerítő volt a program. Heti másfél szabadnapot kaptunk. Szerdán délelőtt mindig volt valami program. Voltunk raftingolni a Gangeszen, meglátogattuk Muni Baba barlangját, ahol egy szent emberrel találkoztunk, voltunk Shakti egyik templomában napfelkeltét nézni, és jógáztunk a Gangesz parton. Vasárnap volt az egyetlen teljes szabadnap, amit valamelyik kávézóban vagy étteremben tanulással és pihenéssel töltöttünk. Mivel az idő meleg volt és száraz, tökéletes volt a Gangeszban való fürdőzésre is, ami a hegyekben még elég tiszta, és senkinek nem kell aggódnia, hogy kinő a harmadik karja a vízben található szennyeződéstől.

És hogy mennyiben tért el a tanfolyam egy itthonitól? Erre nehéz válaszolni, hiszen Magyarországon is hatalmas a választék, és természetesen itt is vannak nagyon jó oktatók és iskolák, ahogy vannak kevésbé jók is. Összességében talán az a legnagyobb különbség, hogy míg otthon több hónapig, a mindennapokba beépítve tanul az ember, Indiában módom volt egy hónapig csak a jógára koncentrálni, és elvonulni kicsit az élet zajától. Emellett a jóga spirituális oldalát is jobban megtapasztaltam, és napi szinten gyakoroltam. Egy többhónapos tanfolyamnál nem kivitelezhető, hogy az ember hajnalban keljen, hogy a legmegfelelőbb időpontban gyakorolja a pránajámat, vagy hogy speciális étrend mellett eddzen. És persze a Gangeszhez sem olyan könnyű leruccanni, hogy megnézzen egy Ganga artit, vagy tehenekkel sétáljon az utcán.

Bár sosem kételkedtem a döntésemben, mielőtt nekivágtam Indiának és a képzésnek, nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltoztat ez az élmény. Rengeteget erősödtem fizikailag, de ami igazán megváltozott az a dolgokhoz való hozzáállásom. Nem tudom leírni azt a hatalmas szeretetet, amit meditáció után éreztem. Azt sem, hogyan és miért lettem türelmesebb és elfogadóbb, és miért értékelem jobban a jelent. Ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Én csak annyit mondhatok, megéri. Minden egyes dollárt, minden fáradtságot, a szigorú napirendet… Mindent!

Ha érdekel a jógaoktató képzés, kattints ide

 

 

Continue reading “Jóga Indiában”