An ode to Coffee – Vietnam

An ode to Coffee – Vietnam

Oh boy! I love coffee! Its smell, its flavour and its beautiful dark colour. I love everything about it but I decided to give it a break. I realised that I’m an addict but I feel I still have time to do something about it. I’m not the kind of person who can’t start a day without coffee (on the other hand it grosses me out when I’m so dehydrated after not drinking for about 8 hours) and I don’t think it has a significant effect on my energy level. My body doesn’t need it. But my soul…. that’s a different question. Coffee means taking an active break from something. I drink it when I’m busy and want to recharge (or when I pretend to be busy and want to convince myself that after a cup I’ll be much more effective). Tea is for when I want to relax. Full stop. And while my body is completely fine without this dark liquid my mind often wanders to dangerous terrain. So to keep it busy I decided to write about what she likes. Coffee.

I must say, I’m very lucky for a coffee addict as I had the chance to live in two countries that are famous for their coffee and while Italy beats Vietnam (at least in my opinion)there are some gems among Vietnamese coffees. The thought of the coconut-ice coffee that you can buy in Hanoi brought back some memories so I decided to do a miniseries (with two parts) and dedicate this first one to Vietnam. So here are my favourite and not so favourite beverages from Hanoi.

  1. Iced coffee condensed milk

This was the first drink I got after landing in Hanoi. Or to be exact, after I was brave enough to cross the road to get to the cafe. I was jet lagged and exhausted and this strong, sugary drink was a lifesaver. It is a bit too sweet to my taste so once I was experienced enough I always told the “barrista” to add less condensed milk. It is the perfect choice for those who are not a huge fan of coffee but want to get familiar with Vietnamese beverages, as it has a rather chocolaty flavour.

IMG_20160314_161329

  1. Iced black coffee

It is the same as the first one but without the condensed milk. I find Vietnamese coffee a bit too muddy and thick but with ice it is quite refreshing and not so much dehydrating. It’s perfect for hot days but make sure that you tell the “barrista” not to add sugar, unless you want it sweet. Vietnamese people tend to add sugar into almost everything so watch out if you don’t like your coffee sweet.

  1. Egg coffee

This sweet drink with beaten egg whites on top is unique to Hanoi and popular in the winter. Legend says it that it was invented when there was a milk shortage but the Vietnamese didn’t want to drink their coffee black. It is definitely worth a try but it’s a bit too sweet in my opinion.

  1. Yoghurt coffee

Mmmm… deliciousness! The sourness of the yoghurt and the bitterness of the coffee creates an interesting combination that is quite refreshing. It always comes with ice and they use sweetened yoghurt so it’s not too bitter.

  1. Coconut coffee

This comes in many forms but my favourite is definitely the coconut coffee smoothie from Cong Ca phe. I don’t it needs explanation. The picture says it all.

20160218_131422

  1. Avocado coffee smoothie

I know… Avocado? Trust me, it’s amazing. They blend ice and avocado together then add some kind of sugary syrup and coffee and mix it together. The sugary syrup doesn’t make it the healthiest option but the taste makes you forget about it.

  1. Hot Vietnamese coffee

It is something that I wouldn’t recommend as it is too muddy to my taste but try it and decide it for yourself. It gives the base to other coffee drinks and is made with a metal cup that has tiny holes on its bottom. They stuff the cup with grind coffee, pour water on it and wait for it to drip down into the cup under the metal one.

Coffee in Vietnam is rather cheap (it’s between 15.000-25.000 VND) so you don’t need to break the bank to try these specialities. Cong Caphe is a chain in Hanoi that is worth visiting but stopping by at small, family-run coffee shops can hold surprises for you as well. Be curious, experiment with Vietnamese coffee and tell me what you liked the most.

Advertisements

Óda a kávéhoz – Vietnam

Óda a kávéhoz – Vietnam

Imádom a kávét! Az illatát, az ízét, a gyönyörű sötét színét… egyszóval mindent. Mégis, úgy döntöttem, hogy megpróbálom kicsit visszafogni a fogyasztásom, miután realizálódott bennem, hogy enyhén függő vagyok. Na nem fizikailag. Nekem nem kell a kávé a felébredéshez (sőt, egyenesen undorral tölt el az alvás utáni dehidratált állapotban elfogyasztott kávé gondolata), és nem észleltem, hogy különösebben befolyásolná az energiaszintemet, viszont a lelkemnek annál inkább szüksége van rá. A kávé egyenlő azzal, hogy szünetet tartok valami fontos dolog közben. Valahogy azt képzelem, hogy utána majd jobban mennek a dolgok. A tea ezt nem helyettesíti, az arra való, hogy teljesen leeresszek. És még a testem teljesen jól megvan kávé nélkül, a gondolataimat teljesen kitölti, de legalábbis gyakran álmodozom róla. Ezért, hogy némileg megnyugodjak, úgy döntöttem, hogy írok róla.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen két olyan országban is éltem, ahol nagy jelentősége van a kávénak, és bár Olaszország kenterbe veri Vietnamot (legalábbis szerintem), azért a vietnami kávék közt is akad jó pár említésre méltó. A Hanoiban kapható kókuszos kávé gondolata olyan emlékeket ébresztett föl bennem, amelyek hatására úgy döntöttem, hogy csinálok egy mini-sorozatot, amelyben az első részt Vietnamnak szentelem. Úgyhogy itt is van egy lista a kedvenc, és kevésbé kedvenc italaimról:

  1. Jegeskávé sűrített tejjel

Ez volt az első ital, amelyet magamhoz vettem a Hanoiban való landolás után. Na jó, csak miután rá tudtam magam szánni, hogy átkeljek az úttesten a kávézóhoz. Hulla fáradt voltam a repülőút után, és ez a cukros, koffein dús lé életmentő volt. Hogy őszinte legyek, ez az ital egy kicsikét édes az én ízlésemnek, úgyhogy miután szert tettem némi tapasztalatra és nyelvtudásra, mindig megkértem a “barristát”, hogy tegyen bele kevesebb sűrített tejet. Azonban ha valaki szereti az édes ízt, ez az ital a tökéletes választék. Azok is bátran kipróbálhatják, akik nem szeretik a kávét, ugyanis az cukros tej csokiszerű ízt ad az italnak.

IMG_20160314_161329

  1. Jegeskávé

Ugyanaz, mint az előző, csak sűrített tej nélkül. Számomra a vietnami kávé önmagában nagyon sűrű és sárszerű, de jéggel hígítva tökéletes felfrissülés a meleg napokon. Ha nem szeretjük a cukrot, szóljunk előre a “barristának”, hogy ne tegyen bele, ugyanis Vietnamban imádják az édes ízt és szinte mindenben van cukor.

  1. Tojáskávé

Ez az édes, tojáshabos különlegesség Hanoiból származik. Állítólag azért találták ki, mert egyszer tejhiány volt, ám a vietnamiak nem szerették volna feketén inni a kávét, úgyhogy kellett valami, amivel helyettesíteni lehet. Télen népszerű, amikor elég hűvös az idő, hogy ne kelljen azon aggódni, megromlik a tojás. Az ital szinte émelyítően édes, de mindenképp megér egy próbát.

  1. Joghurtkávé

Nyammm… Mennyei! Nem is gondolnánk, hogy a joghurt savanykás íze milyen jól harmonizál a kávé keserűségével. Az italba zúzott jeget is tesznek, és mivel a joghurt édes, jól kompenzálja a keserűséget.

  1. Kókuszos kávé

Ebből van sokfajta, a melegtől a hidegen át a jegesig. Az én kedvencem a Cong Ca Phe-ban kapható, kókusz-jégkásás változat. Szerintem nem szolgál magyarázatra. A kép magáért beszél.

20160218_131422

  1. Avokádós kávé

Bizonyára sokan elborzadnak ennek az italnak a hallatán, de mindenkit megnyugtatok, isteni finom. Az avokádót összeturmixolják jéggel, cukorsziruppal és kávéval, és már le is pattanhatunk a kis műanyag hokedlinkre, hogy elfogyasszuk. Tudom, a cukorszirup része nem a legegészségesebb, de valamit valamiért. Legalább az avokádó kompenzál kicsit.

  1. Meleg vietnami kávé

Ez végképp nem tartozik a kedvenceim közé, mivel sűrű, sárszerű, de jobb híján ez is belefér. Elkészítéséhez egy fém kávészűrő bögrére van szükség, melyet a pohár tetejére biggyesztenek, megtömik kávéval, forró vizet öntenek rá, és hagyják lecsöpögni.  Ő adja az alapot az összes fönt említett kávéhoz, és bár önmagában nem nagy szám, azért érdemes őt is kipróbálni.

Szerencsére a kávé olcsó Vietnamban (15.000-25.000 VND), úgyhogy nem kell bankot robbantani, hogy kipróbáljuk ezeket a különlegességeket. Egyik kedvencem a Hanoiban található Cong Ca Phe, mely egy kávézólánc, de emellett a kis, családi kávézókba is érdemes betérnünk, hiszen nem tudhatjuk hol ér minket kellemes meglepetés.

Rendőrség testközelből (vietnami szösszenet)

Rendőrség testközelből (vietnami szösszenet)

Ha Vietnamban motorra ül az ember, számíthat rá, hogy előbb-utóbb dolga lesz a rendőrséggel. Mivel a hanoibeliek kevésbé beszélnek angolul, itt gyakran hagyják futni a külföldit. A Ho Chi Minh városi rendőröknek azonban a turisták folyamatos mellékjövedelmet biztosítanak. A következő szösszenetből megtudhatjátok, hogy úsztam meg a rendőrséggel való találkozást.

Ma, életemben másodszor félreállított a rendőrség. És életemben először meg is büntettek. És szintén életemben először (és a helyi viszonyokat ismerve lehet, hogy nem is utoljára) megvesztegettem egy rendőrt.

Hogy őszinte legyek, teljesen jogos volt a büntetés, ugyanis forgalommal szemben áthajtottam a piroson. Itt ez nem számít extrémnek, sőt, mondhatni normális, de hülye fejjel nem gondoltam végig, hogy azon a sarkon mindig vannak rendőrök. És mivel nem mentem elég gyorsan, a rendőrnek volt ideje elém ugrani, úgyhogy kénytelen voltam megállni. Egyébként valószínűleg (némi lelkiismeret furdalással) elhajtottam volna, ahogy itt sok esetben szokás.   Így azonban kénytelen voltam megállni.

Ahogy arra kiképeztek, gyorsan kikaptam a kulcsot a motoromból (mielőtt a rendőr meg tudná szerezni), közben a rendőr magyarázott vietnamiul, hogy szálljak le, és menjek oda az út szélén lévő rendőrbódéhoz, ahol egy feltehetőleg rangosabb, mindenesetre idősebb rendőr lerajzolta az útvonalamat és elmagyarázta, hogy ahol jöttem az az út rossz oldala, úgyhogy fizessek 400 ezer dongot. Szerencsére volt nálam kisebb pénz, úgyhogy előkaptam 200 ezret és átadtam a rendőrnek. Erre ő lázasan elkezdte mutogatni a papíron, hogy 400 ezer én meg ráztam a fejem és mutattam neki, a bankkártyám, hogy nincs nálam több pénz. A rendőr már nyúlt volna érte (azért meglepődtem volna, ha előkap egy kártyaleolvasót), de én gyorsan elkaptam és ráztam a fejem. Közben igyekeztem végig magyarul beszélni, nehogy azt gondolja, hogy esetleg angolul tárgyalásba bocsátkozhat velem (na nem mintha annyira elterjedt lenne az angol nyelvtudás Hanoiban).

Végül is feladta a próbálkozást, és intett, hogy menjek. Utólag azért még gyorsan megkérdezte, hogy milyen országból jöttem. Igaz, hogy végig próbáltam játszani az értetlent, de annyira megörültem, hogy egyrészt ennyivel megúsztam, másrészt hogy értettem a kérdést, hogy válaszoltam. Szerencsére nem hívott vissza, hogy tovább tesztelje a vietnami nyelvtudásom, úgyhogy gyorsan elhajtottam.

Tanulság: Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy áthajtsak-e a piroson (még ha mindenki más ezt is teszi) és azt hiszem, egy darabig megpróbálom elkerülni azt a kereszteződést.

Vietnami nyelvlecke (vietnami szösszenetek)

Vietnami nyelvlecke (vietnami szösszenetek)

Épphogy visszajöttem a nyaralásból, és máris szereztem magamnak egy új elfoglaltságot. Mielőtt elmentem, jelentkeztem egy nyelviskolába, amit egy román pasi szervez a barátnőjével, aki vietnami. A módszerük elég kommunikáció központú, úgyhogy rögtön elnyerték a szimpátiámat.

Ma volt az első óra, ahol sikerült helyretenni pár dolgot, amit már nagyjából eddig is tudtunk, csak nem voltunk benne biztosak. Eddig négyen vagyunk a csoportban, egy Fülöp-szigeteki lány, egy angol pasi, Mariana, a mexikói barátnőm és én. A többiek már több mint egy éve itt vannak, de azt kell mondjam, nem igen tudnak többet nálunk. (Mariana egy nappal utánam érkezett, úgyhogy nagyjából azonos tapasztalattal rendelkezünk.)

Kezdésnek átvettünk pár alapkifejezést, amit már eddig is használtunk, csak nem voltunk biztosak a kiejtésben és írásban. Utána átvettük a bemutatkozást és a számokat, majd a különböző megszólításokat. Itt ugyanis attól függően, hogy ki hány éves, különbözően szólítják meg egymást. Pont emiatt, fontos tudni, hogy ki hány éves, és egyáltalán nem számít udvariatlanságnak, ha valaki megkérdezi.

Összességében úgy érzem, sokat lendített a tudásomon az óra, bár nem tudom eldönteni, hogy ment. Mikor a kiejtést gyakoroltuk, a tanár elég érdekes fejet vágott, mikor rám került a sor. Nem tudom, azért mert meg volt elégedve, vagy mert csak elment a kiejtésem. Mondjuk szerintem nem ment rosszabbul, mint a többieknek, úgyhogy remélem, az előbbi 😀

Következő óra hétfőn. Addig gyakorolom, amit tanultam.

U.I. Így, több mint egy év távlatából visszanézve, elmondhatom, hogy vietnami nyelvtanulásom nem volt túl sikeres. Elég sok időmet felemésztette, és hogy őszinte legyek, nem estem vele szerelembe (bár mint nyelv mániákus, érdekesnek találtam), úgyhogy föladtam. A piacon a nénikkel még így is egész jól el tudok kommunikálni, csak az a bökkenő, hogy többet értek, mint amennyire válaszolni tudok. Valószínűleg nagyon jól játszom a vietnamit, mert a nénik azt hiszik, hogy tök folyékonyan beszélek, és elkezdenek darálni. Én meg csak nézek… De arra ez is jó, hogy olcsóbban tudjak vásárolni 😉

Ma boldog motortulajdonos lettem (vietnami szösszenetek)

Ma boldog motortulajdonos lettem (vietnami szösszenetek)

Most, hogy beláthatatlan ideig (remélhetőleg csak pár hónap) itthon rekedtem, úgy döntöttem, hogy elindítok egy “throwback thursday” sorozatot, bejegyzésekkel a régi blogomról. Az első részben motoros pályafutásom kezdetéről olvashattok 🙂

Hát ez a nap is eljött! Ma hivatalosan is motortulajdonos lettem. Múlt hónapban kifizettem a nagyját, úgyhogy már csak 100 dollárt kellett letennem, hogy megkapjam a papírokat is. Wooohooo!!!! Még soha nem volt semmilyen jármű a nevemen, úgyhogy most tök menőnek érzem magam 😀

Igaz, hogy illegálisan vezetem, de ezzel kb minden külföldi így van.

A drágaságomról röviden: Honda wave, félautomata, ami annyit jelent, hogy csak két pedált kell nyomogatnom, hogy sebességet váltsak, úgyhogy ideális az olyan kezdőknek, mint én. Teljesítményről, meg hasonlókról ne is kérdezzetek, annyira még nem álltam rá a témára 😀 Egyébként nem hiszem, hogy túl sok izgalmat váltana ki otthon, de a hanoibeli közlekedésre tökéletes.

És akárhogy is nézzük – Ez az első motorom!!!!

motor12014.11.12

Út(i) kalauz, avagy túlélni Hanoiban a közlekedést

Út(i) kalauz, avagy túlélni Hanoiban a közlekedést

Hanoiban a közlekedés, minden túlzás nélkül, felér egy túlélőtúrával. Naponta átlagosan 60 halálos baleset történik (már ha helyesek a forrásaim), ami, ha figyelembe vesszük, hogyan vezetnek a vietnamiak, nem is csoda. Még a legkedvesebb, legintelligensebb emberből is, amint valamiféle járművet érez maga alatt, elszáll minden értelem, és megy mint a vaklégy, nem törődve a fizika szabályaival, vagy az alapvető udvariassággal.

De miért is olyan szörnyű sofőrök a vietnamiak?
Kezdjük ott, hogy nagyon sok embernek nincsen jogosítvány, és ha van is, állítólag nem a forgalomban tanúsított kiváló vezetői képességeire kapja, hanem pénzért. Így az átlag vietnaminak fogalma sincs az alapvető közlekedési szabályokról.

Hogyan lehet ebben a káoszban mégis túlélni? Először is, tisztában kell lenni néhány alapszabállyal, és nem árt, ha ismeri az ember a leggyakrabban elkövetett vezetési hibákat.

Kezdjük a gyalogos közlekedéssel, mivel a Hanoiba érkezők először ezzel a problémával fognak szembesülni. Itt nagyjából senki nem gyalogol. Sokan még a kutyát is motorral sétáltatják, és amúgy sincs hely a két lábon történő közlekedésre, mert a járdák nagy részét elfoglalják a parkoló, esetleg mozgó járművek. Ha mégis sétára kényszerülnénk, előbb utóbb át kell majd kelnünk az úton, ami tekintve, hogy a forgalom itt soha nem áll meg, nem is olyan egyszerű feladat

A legjobb taktika, ha határozottan, de nem túl gyorsan mozgunk, és bízunk benne, hogy a motorosok kikerülnek majd. Sokan hisznek a kéz oldalra történő lengetésében, ami egyfajta védőpajzsot generál, de én azért nem bíznám erre a technikára az életem. Mielőtt nekivágnánk, nem árt tudni, hogy itt egyáltalán nem udvariasak az emberek (már ha közlekedésről van szó), úgyhogy ha egy villogó autó közeledik felénk, még véletlenül se tévesszük össze valamiféle előzékeny gesztussal, ugyanis itt ez nagyjából úgy fordítható le, hogy “Takarodj az utamból, ha nem akarsz kilapulni!”. A kocsikkal egyébként sem árt vigyázni. Minél nagyobb (márpedig Vietnamban a méret a lényeg), annál agresszívebb. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb sofőr nem érti a különbséget a motor és az autó között, és még a legnagyobb hodállyal is úgy próbál közlekedni, mintha motoron ülne. Egy kétsávos úton gyakran négy autó is bepréselődik egymás mellé, így blokkolva az utat a motorosok előtt.

Bár egyre többen megengedhetik maguknak az autót, a legtöbben még mindig motorral járnak, és mivel a tömegközlekedés nem túl jó, gyakran az egész család egy motorra préselődik föl. Sőt,  sokszor még a költözést is ezzel oldják meg, így teljesen normális és mindennapi, ha kanapékat, óriási üveglapokat, cserepes fákat, félbevágott disznót (szigorúan csomagolás nélkül), vagy esetleg sült kutyát látunk egy motoron egyensúlyozva. Itt gyakorlatilag minden és mindenki szállítható két keréken.  Ezekkel a felpakolt járművekkel nem árt óvatosnak lenni, mert a sofőrök gyakran nem mérik föl a csomagjuk méretét, és olyan helyekre is bevágnak, ahol nem férnek el.

Egy másik veszélyforrás a telefonálók. Ho Chi Minh Városban (régi nevén Saigon), a sok utcai rablásnak köszönhetően ez nem nagyon fordul elő, de itt mindenkinek nagyon fontos, hogy motorozás közben ellenőrizze a facebookját. A telefonozókon kívül az üveges tekintetű sofőrökkel sem árt óvatosnak lenni, ugyanis ők lélekben biztos, hogy nem motoron ülnek.

Az amúgy is tragikus helyzeten az időjárás sem segít. Hanoiban vagy megsülsz, vagy szétfagysz, és az eső is elég gyakori. Mivel itt nagy divat a fehér bőr, ha süt a nap, a nők beburkolódznak. De nem akárhogyan! Az egész testüket befedik napkabáttal, és gyakran csak egy kis lyukat hagynak a szemüknek. Nem kell zseninek lenni, hogy felmérje az ember, mennyit látnak (vagy inkább nem látnak) ezek a motorosok a körülöttük zajló forgalomból. De mindent a szépségért! Ha esik az eső, ugyanez játszódik le, csak esőkabátokkal.

Ha ez nem lenne elég, most következnek az igazán sokkoló, és józan ésszel felfoghatatlan jelenségek. Kezdjük a kanyarodással. Ha egy vietnami egy kétirányú úton vezet, és teszem azt az út jobb oldaláról balra szeretne kanyarodni, akkor valószínűleg ki fog menni az út jobb szélére, és irányjelzőzés nélkül balra fog fordulni, bele a többi járműbe. Ha irányjelzőzik is, elképzelhető, hogy rossz irányba fog, bár ez inkább T-elágazásoknál jellemző. A kanyarodás technikai részével is vannak bajok, úgyhogy ha valaki kis helyen szeretne megfordulni, szinte biztos hogy a lehető legkisebb ívben fog próbálkozni. Ezzel néha még egy háromsávos utat is képesek keresztben elfoglalni.

A másik kedvencem a forgalommal szembeni vezetés. Ez itt mindennapi jelenség, és két különösen szörnyű formája van. Az egyik amikor egy önjelölt alfa hím (általában a legnyüzügébb fiúcska, narancssárgára szőkített hajjal, hátul egy vagy több, erősen sminkelt lánykával) teljes sebességgel száguld a tömeggel szemben. Néha, hogy a feltűnést fokozza, rátapad a dudára is, amit egyébként mindenki előszeretettel nyom, okkal-ok nélkül. Az alfa hím mellett van a szimplán idióta. (Elnézést a kifejezésért, de erre nincs más szó.)Szemben megy a forgalommal, általában nem is lassan, és nem előre néz, hanem hátra. Mert a többi ember is, akik mellékesen jó irányba mennek, arrafelé néz. Aztán csodálkozik, ha nekimennek.

A balesetekkel egyébként külföldiként nem árt körültekintőnek lenni. Ha valaki beléd ment, még akkor is, ha nem te vagy a hibás, az a legjobb, ha minél gyorsabban elhúzod a csíkot. Már ha fel tudsz állni. Itt mindig a gyengébb a hibás. Márpedig ha külföldi vagy, akkor gazdag is, és sokan a közellenséget látják benned. Ha bajba kerültél, te vagy a hibás, és neked kell fizetni. . Megtörtént eset, hogy egy külföldi motoros taxin ült, amikor egy szabálysértő beléjük hajtott. Természetesen a külföldi volt a hibás. Egy egész csapat vietnami gyűlt köré, hogy pénzt húzzanak ki belőle, mire a sofőr úgy döntött, hogy jobb elhúzni, mielőtt meglincselik őket. Szerencsére az ilyen eset azért nem gyakori, de nem árt róla tudni, amikor igazságot szeretnénk szolgáltatni, vagy esetleg szeretnénk segíteni valakinek, aki balesetet szenvedett. Külföldiként nem érdemes ilyen helyzetekbe bonyolódni.

Az utolsó dolog, amit még meg kell említenem, az a jelzőlámpák szabad értelmezése. Nagy elágazásoknál még csak-csak figyelembe veszik, de kisebb kereszteződésekben nem igazán számít, hogy piros-e a lámpa. A vietnamiak egyébként sem a türelmükről híresek, úgyhogy itt sem fognak várni. Ha azt hinnéd, hogy zöld a lámpa, és mehetsz, akkor is érdemes lelassítani, és minden irányba körülnézni, mert soha nem lehet tudni, ki fog bevágni eléd a semmiből.

Még sokáig mesélhetnék, de nem akarok senkit sem elriasztani a hanoibeli közlekedéstől. Bár gyakran idegbajt kapok, és van pár józan ésszel felfoghatatlan dolog, alapvetően élvezem a motorozást. Főleg este, amikor kihalt a város, és csak az enyém az út. Arról nem is beszélve, hogy elég hetente egyszer, körülbelül 500 forintnak megfelelő összegért megtankolnom. Ha másért nem is, ezért érdemes Hanoiban motorra szállni.