A konmari módszer mindenhol hódít, és mivel már régóta a minimalizmusra törekszem, nekem is el kellett olvasnom a könyvet. A módszert alapvetően jónak tartom. Különösen tetszik, hogy minden tárgynak megadjuk a tiszteletet, és érzelmi alapon döntjük el, hogy mit szeretnénk megtartani. Ez nagyjából be is jött, amikor a személyes tárgyaimat és fényképeimet rendezgettem. Nagyon könnyen eldöntöttem például, hogy megszabadulok a régi, negatív gondolatokat és emlékeket tartalmazó naplóimtól, de a ruháimmal már nem volt ilyen egyszerű a helyzet.

Ahogy azt Mari Kondo javasolja, én is a gardróbom kiürítésével kezdtem. Kezembe vettem minden egyes dolgot, és megpróbáltam… érezni. Néhány darabnál egyértelmű volt, hogy meg akarom őket tartani, hiszen rendszeresen hordom őket, ám mikor a nyári ruhákra került a sor, kezdtem elbizonytalanodni. Azok a darabok, amelyeket ritkán hordtam, lelkiismeret furdalással töltöttek el, és nem tudtam elfogulatlanul dönteni róluk. Ezeknél a ruháknál kisebb stílusválságba is kerültem, ráadásnak tovább rontott a helyzeten a pazarlás miatt érzett bűntudat. Az ilyen ruhadaraboktól valószínűleg meg kellett volna szabadulnom, de úgy gondoltam, minél tovább hordom őket, annál inkább igazolom a megvételük ésszerűségét.

Igazából csak egy olyan dolgot halogattam, aminek meg kellett történnie, de egyszerűen nem bíztam az érzéseimben. Új módszerrel kellett előállnom, ami sikerült is. Egyik este álmatlanul forgolódtam az ágyamban, és azon gondolkodtam, hogy mit is pakolnék be, ha újra költöznöm kéne. Bárányok helyett elkezdtem ruhákat számolni. Sorra vettem a kedvenc ruhadarabjaimat, és mivel munkához és a mindennapokra is szoktam csomagolni, kezdett összeállni a fejemben egy használható ruhatár. Így született meg a saját ruhaválogató módszerem.

Mielőtt újra nekiestem a gardróbomnak, összeírtam a megtartandó ruhadarabokat, majd mindent kipakoltam, és még egyszer nekifogtam a válogatásnak. Három kupacot csináltam, egyet az újrahasznosítandó, egyet az adományba szánt, és egyet a megtartandó ruháknak. Bár Mari Kondo ellenzi, én azért fölpróbáltam pár dolgot, amiben nem voltam biztos. A listám segítségével sokkal magabiztosabban válogattam ki a valóban kedves, és a lelkiismeret furdalásból megőrzött darabokat.

Úgy gondolom, a végén igazán jó munkát végeztem. Azzal, hogy a pozitív érzésekre fókuszáltam, és azokra a ruhákra, amelyeket tényleg szeretek, sokkal könnyebb volt búcsút mondani a többi cuccnak. Készen áll a tavaszi kapszula gardróbom, és ha úgy adódna, hogy mégis csak utazom, nem kell majd sokat agyalnom a bepakolásnál.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s