Az első részt Yangonról

Amikor Yangonba érkeztem, úgy terveztem, hogy a szokásos aranyháromszöget (Yangon-Bagan-Inle) járom be, esetleg Mandalayt is bepréselem, de mivel elég lazán veszem a tervezést, végül inkább dél felé vettem az irányt. Nem sokat tudtam az ország ezen részéről, mivel a múltban nem sok külföldi járt itt, de megérte a kitérőt. A busz út Hpa Anba szerencsére elég kényelmes volt…

Miután elfoglaltuk a szállást, még volt időnk átkelni a folyón, és megmászni egy kisebb hegyet, hogy onnan csodáljuk a naplementét. Másnap tuktukot béreltünk és megnéztük a híres barlangtemplomokat. A Saddar barlanggal kezdtünk, aminek bár hatalmas bejárata volt, befele haladva teljesen lekeskenyedett, és korom sötét volt odabent. A barlang végén csónakok vártak, amelyek némi juttatás fejében visszavittek minket a főbejárathoz. Ezután a Zwegabin hegyet néztük meg, előtte a 1122 Buddhát felsorakoztató parkkal, majd a Kyauk Kalapot, egy szikla tetején álló pagodát látogattunk meg. A Kaw Goon templomban megnéztük a híres falba vésett faragásokat és Buddha szobrokat, és még arra is jutott idő, hogy naplementére a Denevér barlanghoz érjünk. Az állatok kirajzását ötre jósolták, de úgy látszik, a denevérek órája késett, mert vagy egy órát kellett rájuk várni. Elég büdös egy élmény volt, de mindenképpen megérte a “szenvedést”.

Miután az összes barlangtemplomot kivégeztük, Mawlamyine felé vettük az irányt. A hajó indulása előtt volt még egy kis időnk körbejárni a helyi piacon, majd lesétáltunk a kikötőbe, ahol azzal kellett szembesülnünk, hogy a hajó egy hosszú csónak, amibe műanyag kerti székeket préseltek be, és rohadt kényelmetlen. Az út szerencsére túl izgalmas volt ahhoz, hogy sokat elmélkedjek a sajgó fenekemen, ugyanis a folyóparti falvakból folyamatosan jöttek az emberek, hogy megbámulják a külföldieket. Néhány gyerek még a hajót is megpróbálta úszva utolérni.

Mawlamzinebe megérkezve gyorsan elfoglaltuk a szállást. A szobánk leginkább egy börtöncellára hasonlított, ezért úgy döntöttünk, némi alkohollal próbáljuk megkönnyíteni az elalvást. A folyóparton megkóstoltuk a helyi ételeket, amit sörrel öblítettünk le. Ami nekem, hatalmas alkoholista és sörivó lévén annyira nem esett jól, de az biztos, hogy segített elaludni a beton keménységű ágyon. Másnap ismét tuktukot béreltünk, és ellátogattunk egy 180 méter hosszú, fekvő Buddhához, aminek a belsejében furcsa viaszfigurák voltak. Ezen kívül megnéztünk még pár másik templomot, de mivel jóból is megárt a sok, ezeket most nem részletezném. Beszéljenek inkább a képek…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s