Már többször említettem, hogy idén kapszula gardróbot akarok kialakítani. De mi is az a kapszula gardrób, és honnan jött az ötlet? Mielőtt belemennék, beszéljünk kicsit a minimalizmusról.

Az egész minimalizmussal való próbálkozásom akkor kezdődött, amikor először költöztem haza Londonból. Mindig is nagy gyűjtögető voltam, mondván  “Jó lesz az még valamire”, de most kénytelen voltam egy csomó mindentől megválni. Főleg olyan dolgoktól, aminek tényleg nem sok haszna volt már. Ez felnyitotta a szemem, és rájöttem, mennyi fölösleges holmit is őrizgetünk. Miután megérkeztem Magyarországra, a frissen szerzett lendülettel gyorsan meg is váltam a holmijaim felétől. Legalább is ami a ruhákat illeti. És a minimalizmusért való küzdelmem azóta is tart.

Hogy miért nem vittem még teljes sikerre? Amikor az ember sokat utazik/költözik, nem vihet magával mindent, és rájön, hogy nem is kell. Csakhogy pont ebből kifolyólag előfordul, hogy az új lakhelyen is vásárolni kell. Nem készültünk fel az időjárásra, nem fért be valami, amire szükségünk lenne, stb… Aztán amikor költözni kell, persze sajnálja az ember kidobni. Otthon meg rájön, hogy már 6 pulóvert vett ezen az elven, és nem fér be a szekrénybe…

A megoldásra, vagyis a kapszula gardróbra végül úgy találtam rá, miközben a “zero waste”, vagyis a nulla szemét mozgalomról próbáltam információt gyűjteni. Addig a minimalizmusról se volt túl sok fogalmam, csak ösztönösen próbáltam törekedni rá. Persze előbb is eszembe juthatott volna, hogy biztos nem vagyok egyedül… Azóta rengeteget tanultam a minimalizmus mindenféle ágáról, és igyekszem az összegyűjtött információ segítségével kidolgozni, hogy nekem mi felel meg a legjobban.

Na de vissza a kapszula gardróbra. Röviden és tömören az a lényege, hogy minden évszakban 33 ruhadarabból lehet gazdálkodni. Ebbe beletartoznak a nadrágok, fölsők, cipők, táskák és egyéb kiegészítők és ékszerek, de nem tartoznak bele a fehérneműk, sportruhák és otthon viselt dolgok. A módszer előnye, hogy kevesebb dolog van a szekrényünkben, ami ezáltal jobban átláthatóvá válik, valamint abban is segít, hogy megtaláljuk a stílusunkat. Ugyanis ha mindössze 33 ruhadarabbal gazdálkodhatunk, biztos, hogy jobban átgondoljuk majd, mi is kerüljön a szekrényünkbe, és még a fantáziánkat is megdolgoztathatjuk a különböző összeállítások kiválasztásával.

Engem több dolog is megfogott ebben. Egyrészt a rendezettebb, jobban átlátható szekrény, és a ruháim összekombinálása hozott lázba. Ha tudom, mi van a gardróbomban, talán jobban fölveszek majd olyan ruhákat is, amelyeket eddig elhanyagoltam. Persze az is előfordulhat, hogy nem. Ebben az esetben szezon végén megválok tőlük. Hogy jobban átlássam, mi is amit használok, a vállfákat úgy tettem vissza, hogy a kampók vége kifele néz. Ha pedig használom a ruhát, akkor a megszokott módon akasztom vissza (vagyis a kampó vége befele mutat). Így kevésbé valószínű, hogy csak úgy leakasztok valamit, és ha a vállfa a szezon végén is fordítva van, akkor tudom, hogy meg kell válnom a ruhától. Mivel a fent említett módon elég sok mindent felhalmoztam, nem feltétlenül szeretnék mindentől megválni, és fokozatosan akarom csökkenteni a ruháim számát. A vásárlást is minimálisra szándékozom szűkíteni, ezért is fontos, hogy legyen mindenből elég.

A másik pozitívum, hogy a módszernek köszönhetően változatosabban tudok öltözködni. Mint a legtöbben, én is sokszor nyúlok vissza ugyanazokhoz a ruhákhoz, hiába van nagy választék a szekrényemben. A kapszula gardróbbal arra próbálom ösztönözni magam, hogy változatosabban öltözködjek, és olyan darabokat hordjak/vásároljak, amelyekben tényleg jól érzem magam.

A harmadik, és talán legfontosabb szempont a ruhatáram környezetre, és ezzel együtt a pénztárcámra gyakorolt hatása. Sokakat bizonyára sokkolni fog a hír, de a ruhaipar termeli a második legtöbb széndioxidot. És akkor a víz- és talajszennyezésről, valamint a rabszolgamunkáról nem is beszéltünk. A ruháink nagy részét szegény országokban gyártják, ahol (mivel a kormány is rá van szorulva a külföldi tőkére) semmi nem védi a dolgozók jogait, akik borzalmas körülmények között robotolnak. Persze könnyű azt mondani, hogy örüljenek, hogy munkájuk van, de az igazság az, hogy ha a nagy ruhagyártó cégek nem lennének ennyire kapzsik, sokkal jobb körülményeket is teremthetnének. A profit ugyanis hatalmas. Mint fogyasztók, a mi felelősségünk, hogy megnézzük, mit veszünk, és az milyen áron készült. És ha már megvettük azt a ruhadarabot, használjuk ki, mielőtt a szeméttelepre küldenénk. Ha a környezet és az emberi jogok védelme nem győzött volna meg, gondolj a pénztárcádra. Képzeld el, mennyi értelmes dologra költhetnéd azt a pénzt, amit a szekrényedben porosodó ruhákra költöttél.

A megtartott ruhák számában még nem vagyok biztos. Nem hiszem, hogy nagyon szigorúan akarom magamat tartani a 33-hoz, de az biztos, hogy a ruhák mennyiségének csökkentése és hatékony összeválogatása a csomagolásnál is segítségemre lesz. Éljen a minimalizmus!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s