Múlt héten tettem egy rövid kirándulást San Gimignanoba, a tornyok városába. Habár a város nem túl nagy, látnivaló akad bőven. A templomoktól kezdve a freskókon keresztül a középkori épületekig. A toszkán táj pedig már önmagában megér egy látogatást.

Először a város hangulatát próbáltam magamba szívna, és az  utcákon sétálva gyönyörködtem a régi házakban. Mivel a város turistáknak van kifejlesztve, elkerülhetetlen volt, hogy ne térjek be egy-egy boltba, ahol helyi csemegék és divatcikkek tömkelege kellette magát. Igaz, az új “utazz/élj kevesebbel” életfilozófiám szellemében nem vettem semmit, azért jól esett kicsit legeltetni a szememet.

Bár számos híres templom is található a városban, úgy döntöttem, hogy inkább a Campatelli torony-házat látogatom meg, amely a San Gimignanot oly híressé tévő tornyok egyike köré épített, Firenzei stílusú palazzo. Itt nemcsak a toszkán lakberendezéssel ismerkedtem meg, hanem a város történelméről is sikerült többet megtudnom. Mint megtudtam, a tornyok nem katonai célból építették(ahogy azt feltételeztem), hanem felvágásból. A gazdag családok között kialakult egyfajta verseny, hogy ki tud magasabb tornyot építeni. Ennek végül az 1348ban, a városon végigsöprő pestisjárvány vetett véget, amely megtizedelte a lakosságot, és San Gimignanót középkori állapotában konzerválta. A város csak a 19. században kezdett újra virágozni, köszönhetően az ebben az időben kitörő középkor láznak. Ebben az időben, hogy vonzóbbá tegyék San Gimignanót, egy-két épületet középkoriasítottak is, hogy jobban megfeleljen az odalátogató turisták igényeinek.

A gyors történelemóra és az egész napos sétálás kellőképpen lefárasztott, úgyhogy ideje volt megállni egy kis frissítőre. A Gelateria Dondoli előtt kígyózó sor felkeltette az érdeklődésem, és bár beletelt pár percbe, mire bejutottam, ráadásul a boltban őrjöngő tömegtől nem is láttam rendesen a kínálatot, azért megérte, és sikerült olyan ízeket választanom, ami nem található meg minden fagyizóban. Málna-rozmaring, gesztenye-rozmaring és olívabogyó. Ez utóbbi különösen ízlett az enyhén sós és édes ízek keveredésének köszönhetően.

Miután végeztem a fagyimmal, a nap is elkezdett lemenni, és ideje volt hazaindulni. A kempingből azért még gyönyörködhettem a városban és annak tornyaiban, na meg a toszkán tájban, mielőtt elnyelte volna az éjszaka.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s