Te mi nélkül nem tudsz meglenni a konyhában? És mit vennél először, ha új helyre költöznél? Mikor pár héttel ezelőtt beköltöztem az új lakásomba, rájöttem, hogy a legelső dolog, amit költözéskor veszek, mindig só, bors és bazsalikom. Ha ezek megvannak, nem lehet baj.

Múlt héten arról írtam, hogyan válogassuk össze a ruhatárunkat, hogy helyet spóroljunk a bőröndünkben. Ebben az új részben a minimalista, költségtakarékos, és lehetőleg környezetbarát konyha kialakításáról olvashattok.

Először is, külföldre költözéskor nem éri meg egy csomó konyhai cuccot, vagy ételt bepakolni. A legtöbb dolog más országokban is beszerezhető, az étel pedig hamar elfogy. Tartogassuk a helyet inkább valami másnak.

Amiket én általában mégis magammal viszek:

– Egy kis üveg méz. Mivel szinte minden nap használok mézet, és elég válogatós vagyok a minőséget illetően, szeretek bekészíteni egy kis kezdőcsomagot, amivel túlélhetek, amíg ki nem derítem az adott ország mézhelyzetét.

– Pirospaprika. Mert semmi nem adja vissza jobban az otthon ízét. Meg mert így tudok a külföldi barátaimnak magyar ételeket készíteni. Bár legutóbb, mikor paprikát vittem magammal, egy hónap se kellett, hogy bepenészedjen, ami kissé elvette a kedvem, de Olaszországban nem olyan rossz az éghajlat, hogy ne kockáztassam meg újra.

– Szódabikarbóna. Bár a legtöbb helyen kapható, azért szeretek egy keveset magamnál tartani, mivel gyakorlatilag szinte mindenre jó. Gyomorfájásra, tisztításra, samponba keverve… A családom nem egyszer kiröhögött már a szódabikarbóna mániám miatt, de az ő bajuk. Nem tudják, mit veszítenek.

– Gyógynövények, és teák. Azt hinné az ember, hogy ezeket, legalábbis a fejlett országokban könnyű beszerezni, de nem. Angliában kimondottan nehéz volt gyógynövényeket találni, pedig több bioboltban is próbálkoztam. Arról nem is beszélve, hogy nevetségesen magasak voltak az árak. Mivel ezeket nem iszom minden nap, sokáig kitartanak, és súlyra sem nyomnak sokat, így könnyen szállíthatók. Eddig minden alkalommal, amikor új országba költöztem, megfázással reagálta le a szervezetem. Ilyenkor nincs is jobb, mint egy bögre hársfatea, ami valószínűleg hatékonyabb, mint mondjuk a Vietnamban hamisított gyógyszerek.

– Otthoni befőtt és lekvár. Szigorúan csak akkor, ha tényleg nincs mást bepakolni, és még mindig van hely a táskánkban. (Meg ha nem ütközik adott ország politikájával). Bár nagyon jó érzés ezeket elővenni, és hazai ízeket kóstolni a messzeségben, nem igazán érik meg a fáradtságot. Hamar elfogynak és nem spórol velük az ember. Ezeket általában akkor rakom be, ha hazalátogatok, és direkt üres bőrönddel megyek. Az első költözésnél nem igazán éri meg velük erőlködni.

Miután megérkeztünk, és sikeresen berendezkedtünk az új otthonunkba, valószínűleg venni kell pár dolgot. Ha szerencsések vagyunk, a lakás fel lesz szerelve pár alapdarabbal, mint főzőedények és étkészlet, azonban ha nem így lenne be kell ruházni ezekbe. Én mindig igyekszem kreatív lenni, és alternatív módokat találni a már meglévő eszközök használatára, ám van pár dolog, amire úgy gondolom, jobb egy kis pénzt áldozni. Ilyen az éles kés, vágódeszka, egy kisebb és egy nagyobb lábas/fazék, serpenyő, fakanál, merőkanál és reszelő. Nálam ez adja az alapfelszerelést a főzéshez. Ezen kívül szeretem, ha van egy nagy bögre a teámhoz, és egy zárható ételhordódoboz az ebédemnek.

Mivel igyekszem kevesebb műanyagot használni a mindennapokban, nem szívesen veszek műanyag ételhordókat. Tárolásra az elfogyasztott ételek csomagolását használom. Lehet, hogy nem a leglátványosabb módja ez a pakolásnak, de viszonylag környezetbarát és pénzt spórolok vele. Vásárlásnál igyekszem olyan termékeket választani, amelyek nem műanyag, hanem üveg, lebomló, környezetbarát csomagolásban jönnek. Ez egyrészt jó a környezetnek, másrészt az üveg jobban mutat, mint a műanyag, ráadásul egy formás befőttesüveg akár ételhordóként is funkcionálhat. Csak arra kell vigyázni, hogy védve legyen. Ha majd saját konyhám lesz, be fogok ruházni normális tárolókra, de addig fölösleges egy vagyont költenem olyasmire, amit nem vihetek magammal a következő országba. Úgyhogy legyünk kreatívak, és használjuk, amink van!

Az utolsó dolog, amit mindig magammal viszek, a bevásárlótáskám. Bár Magyarországon elég jó a helyzet műanyagszatyor téren, ez sajnos nem mindenhol van így. Vietnamban például úgy néztek rám, mint valami ufóra, amikor közöltem, hogy nem kérek szatyrot. Valamiért imádják a műanyagot… Pedig sokkal könnyebb a saját, erős szatyrommal hazaegyensúlyozni a motoron. Meg egyébként is, külföldre költözve se feledkezzünk meg a környezetvédelemről.

Az utolsó tippem, hogy vásároljunk helyi ételeket. Tudom, néha megkívánja az ember a hazai ízeket (különösen, ha más étkezési szokásokkal rendelkező országban él), de legyünk nyitottak az új ételekre, és a helyi alapanyagokra. Ezzel nem csak pénzt spórolunk, hanem izgalmas, új dolgokat is tanulhatunk. Habár az olasz konyha nem tér el túlzottan az otthonitól, így is alig várom, hogy fölfedezzem a helyi recepteket és új ízekkel ismerkedjek meg. Arról nem is beszélve, hogy mindezzel majd felvághatok otthon a családom, és a barátaim előtt, és finom, olasz vacsorával kedveskedhetek nekik 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s