Ha Vietnamban motorra ül az ember, számíthat rá, hogy előbb-utóbb dolga lesz a rendőrséggel. Mivel a hanoibeliek kevésbé beszélnek angolul, itt gyakran hagyják futni a külföldit. A Ho Chi Minh városi rendőröknek azonban a turisták folyamatos mellékjövedelmet biztosítanak. A következő szösszenetből megtudhatjátok, hogy úsztam meg a rendőrséggel való találkozást.

Ma, életemben másodszor félreállított a rendőrség. És életemben először meg is büntettek. És szintén életemben először (és a helyi viszonyokat ismerve lehet, hogy nem is utoljára) megvesztegettem egy rendőrt.

Hogy őszinte legyek, teljesen jogos volt a büntetés, ugyanis forgalommal szemben áthajtottam a piroson. Itt ez nem számít extrémnek, sőt, mondhatni normális, de hülye fejjel nem gondoltam végig, hogy azon a sarkon mindig vannak rendőrök. És mivel nem mentem elég gyorsan, a rendőrnek volt ideje elém ugrani, úgyhogy kénytelen voltam megállni. Egyébként valószínűleg (némi lelkiismeret furdalással) elhajtottam volna, ahogy itt sok esetben szokás.   Így azonban kénytelen voltam megállni.

Ahogy arra kiképeztek, gyorsan kikaptam a kulcsot a motoromból (mielőtt a rendőr meg tudná szerezni), közben a rendőr magyarázott vietnamiul, hogy szálljak le, és menjek oda az út szélén lévő rendőrbódéhoz, ahol egy feltehetőleg rangosabb, mindenesetre idősebb rendőr lerajzolta az útvonalamat és elmagyarázta, hogy ahol jöttem az az út rossz oldala, úgyhogy fizessek 400 ezer dongot. Szerencsére volt nálam kisebb pénz, úgyhogy előkaptam 200 ezret és átadtam a rendőrnek. Erre ő lázasan elkezdte mutogatni a papíron, hogy 400 ezer én meg ráztam a fejem és mutattam neki, a bankkártyám, hogy nincs nálam több pénz. A rendőr már nyúlt volna érte (azért meglepődtem volna, ha előkap egy kártyaleolvasót), de én gyorsan elkaptam és ráztam a fejem. Közben igyekeztem végig magyarul beszélni, nehogy azt gondolja, hogy esetleg angolul tárgyalásba bocsátkozhat velem (na nem mintha annyira elterjedt lenne az angol nyelvtudás Hanoiban).

Végül is feladta a próbálkozást, és intett, hogy menjek. Utólag azért még gyorsan megkérdezte, hogy milyen országból jöttem. Igaz, hogy végig próbáltam játszani az értetlent, de annyira megörültem, hogy egyrészt ennyivel megúsztam, másrészt hogy értettem a kérdést, hogy válaszoltam. Szerencsére nem hívott vissza, hogy tovább tesztelje a vietnami nyelvtudásom, úgyhogy gyorsan elhajtottam.

Tanulság: Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy áthajtsak-e a piroson (még ha mindenki más ezt is teszi) és azt hiszem, egy darabig megpróbálom elkerülni azt a kereszteződést.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s