Újabb szösszenet Vietnamból. Lassan két éve, hogy egy barátom meglátogatott, és bár elég elfoglalt voltam, azért sikerült sikerült bepréselni egy kirándulást Ha Long öbölbe. Az út nem volt zökkenőmentes…

Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem fizetünk egy vagyont semmilyen utazási irodának, hanem magunk szervezzük meg az utat. Ki is néztem, hogy megy egy helyi járat, miden 15 percben (mondjuk ez a 15 perc gyanús volt). Reggel korán fölkeltünk, fogtunk egy taxit, és megmondtuk, hogy melyik busz-pályaudvarra szeretnénk menni. Persze a taxisnak lövése sem volt, de helyi szokás szerint elindult (addig is pörög a taxióra), hogy elvigyen minket “valahová”. Zavaros tekintetét látva pillanatok alatt felmértük a helyzetet, és gyors magyarázkodásba kezdtünk. A sofőr nagyjából belőtte az irányt, majd megindultunk a bizonytalanba. Mikor már a megfelelő utcán voltunk, világossá vált, hogy a taxis nincs tisztában a busz-pályaudvar fogalmával, ugyanis megpróbált minket kirakni egy random buszmegállóban. Ekkor gyors telefonálás következett, majd egy diszpécserrel folytatott beszélgetés után kiderült, hogy az a busz-pályaudvar, ahova menni szeretnénk, nem létezik többé, de ha Ha Long öbölbe akarunk menni, a sofőr tudja, honnan indul a busz.

Ezután a kisebb baklövés után sikerült is megérkezni a helyes pályaudvarra, ahonnan 10 percen belül indult is a busz. Indulásnál még kényelmesen elfértünk a pár helyivel és a csomagjaikkal, de furcsa volt, hogy gyök kettővel megyünk, mikor egyértelműen nem olyan rossz a forgalom. Pár perc szötymörgés után rájöttünk, mért. Ahogy szépen, lassan döcögtünk az út szélén, egyszer csak bekopogott egy motoros. Az ajtó kinyílt, a motoros beadott egy kisebb csomagot, majd bezárult az ajtó és csorogtunk tovább gyök kettővel. A tranzakció közben sem a motoros, sem a busz nem állt meg. Ez a jelenet jó-párszor megismétlődött, csak hol gyalogosok, hol motorosok adtak föl csomagokat. Néha egy-egy utas is fölpattant (általában ilyenkor sem álltunk meg) és szépen megtelt a busz emberekkel és csomagokkal. Az, hogy ez a csomagküldő szolgálat hivatalosan működik-e, vagy csak így próbálnak a buszosok extra jövedelemre szert tenni, nem tudtuk eldönteni, de gyanús volt, hogy a legváratlanabb helyeken is megálltunk, akarom mondani lassítottunk. (Például a semmi közepén, egy híd alatt.) Ez így ment végig, minden lakott (és lakatlan) területen, de azért Hanoiból kiérve egy kicsit gyorsabban mentünk. Itt még megemlíteném, hogy a buszon több órán keresztül vietnami “mulatós-félét” mutattak a TV-ben. (Mondjuk jobb volt, mint a népzene, amit a reptéri buszon játszanak.)

A lényeg, hogy többórás buszozás után sikerült megérkeznünk Ha Longba. A buszról leszállva egy “idegenvezető” rögtön le is csapott ránk. Először azt hittük, taxis, de aztán kiderült, hogy ő csak a tolmács, aki segít leboltolni a taxissal az utat. Rövid alkudozás után (“40, 50. Same, same.” Nyilvánvalóan a “same, same” kifejezés itt egyenlő a jó üzlettel… ) sikerült megállapodnunk egy árban és hotelt is találtunk.

Miután lepakoltunk és szusszantunk pár percet, elindultunk, hogy hajót találjunk, ami kivisz minket az öbölbe. A hoteltulajdonos, egy kétes küllemű, rohadó fogú vietnami (hát istenem, a szájhigiénia nem olyan fontos) ajánlott nekünk egy csomagot, de úgy döntöttünk, teszünk egy sétát és átgondoljuk a dolgot.

Séta közben megállapítottuk, hogy a város dögunalom, és a hajózáson kívül gyakorlatilag nincs mit csinálni. Miután megérdeklődtük még pár helyen az árakat, úgy döntöttünk, hogy a hoteles pasi ajánlatát fogadjuk el. Itt egy kisebb alkudozás következett (én hagytam a férfiakat, hadd bonyolítsák le az üzletet) és végül sikerült megegyezni egy kedvező árban, ami a buszt is tartalmazta vissza Hanoiba.

Másnap hajnalban keltünk, hogy elérjük a buszt, ami levitt minket a kikötőbe. Itt természetesen várni kellett. Mert miért is tartanánk magunkat a menetrendhez? De végül sikerült feljutni a hajóra és elindultunk.

Ha Long öböl a mészkőszikláiról híres, így az első megállónk egy mészkőbarlangnál volt. Véleményem szerint, annyira nem volt nagy szám, de ezt is láttuk. Utána Elhaladtunk a híres “harcoló kakasok” mellett, ami megint csak nem értem, miért olyan nagy szám. Nem akarok negatívnak hatni, de összességében sokkal többet vártam az egésztől. Tény, hogy nagyon szépek a sziklák, de van egy sanda gyanúm, hogy ha kevésbé szervezett körülmények között fedezhetnénk fel az öblöt, sokkal érdekesebb dolgokat is láthatnánk.

A kakasok után megálltunk egy kikötőféleségben kajakozni. Mindketten megállapítottuk, hogy ez volt a kirándulás csúcspontja. Igaz, csak 30 percünk volt, azért így is sikerült egy kicsit élvezni a nyugalmat.

Kajakozás után megálltunk egy “halászfaluban”, ami konkrétan egy stéget jelentett. A stégen volt egy “medence” hálóval. A lakók itt tartják a különböző halakat és tengeri herkentyűket, amit később eladnak/megesznek. Miután visszaszálltunk a hajóra, rájöttünk, hogy a falu valószínűleg a stégek csoportját jelentette, de a leírás alapján valami jobbra számítottunk. Egy stégnél megállni 5 percre számomra nem egyenlő egy halászfalu meglátogatásával.

A “falu” után kaptunk ebédet. Ezt megpróbáltuk kihagyni a programból, de még előző nap rájöttünk, hogy a városban semmit nem lehet kapni, amit szendvics vagy egyéb normális ennivaló készítéséhez használhatnánk, így kénytelenek voltunk erre is befizetni.

Ebéd után megálltunk egy szigeten, ahol volt fürdésre alkalmas tengerpart, meg egy meredek, kanyargós lépcső, ami fölvezetett a hegy tetejére. Miután itt is csak 30 percünk volt, és törülközőt se vittünk, úgy döntöttünk, kihagyjuk a fürdést, és fölmásztunk a hegy tetejére. A kilátás nagyon szép volt, de a tömeg miatt elég nehéz volt élvezni. Viszonylag gyorsan le is jöttünk, már amennyire a tömeg engedte. Menet közben elkapott minket pár ázsiai fotózkodni, úgyhogy mire leértünk a hegyről, nem sok időnk maradt. Ami engem illet, gyorsan megáztattam a lábamat a tengerben, fotóztunk egy sort, majd vissza a hajóra.

A visszautat nagyjából végigaludtuk. Természetesen késve értünk vissza a kikötőbe, de még így is volt egy óránk a busz indulásáig, úgyhogy leültünk egy kávéra, majd szép lassan visszasétáltunk a hotelhez. A sofőr, vagy a hoteltulajdonos valószínűleg elszúrhatott valamit, mert a busz, mondanom sem kell, nem jött időben. Gyors telefonálgatás és fél órás késés után megérkezett a kisbusz, ami visszavitt minket a kikötőbe. Miután megálltunk, a sofőr kiszállt és közölte, hogy várjunk, majd felszívódott. Fél óra után már kezdtünk idegesek lenni, de miután gőzünk sem volt, hogy hova tűnt a pasi, nem sokat tehettünk. Mikor visszajött, közölte, hogy gyorsan szálljunk vissza a buszba, majd hipersebességgel, mindenféle járművet és gyalogost kikerülve elszáguldott velünk egy buszhoz, ami Hanoiba ment. Feltételezem, hogy miután az első buszt lekéstük, ezt is majdnem elszúrták, de a lényeg, hogy sikerült feljutnunk.

Újabb hosszas, megállókkal (vagy inkább lassításokkal) tarkított buszozás következett (ennyit arról, hogy nem áll meg a busz visszafelé), de végül sikerült visszajutnunk Hanoiba. A buszozás kapcsán még meg kell említenem, hogy egyszer megálltunk wczni. Ha eddig azt hittétek, hogy a lyuk-wcnél nincs rosszabb, akkor hadd mutassam be a fal menti “árkot”. Bár az árok enyhe túlzás, mert jó, ha 5 cm szintkülönbség volt a normál talaj és a pisielvezető-árok között. Mindez kicsempézve, hogy jobban fröccsenjen vissza a pisi. De nem ez az egyetlen “előnye” a pisilőároknak. Nőként kimondottan kellemes fölé guggolni. A feneked gyakorlatilag valami lehetetlen pózba kell kitolni, ha nem akarsz a földre pisilni, ami a csempén, mint említettem, nem kellemes. Mindegy, szerencsére volt nálunk egy csomag bébikendő, úgyhogy némileg sikerült sterilizálni magam az akció után.

Összességében, hála a társaságnak, jól éreztem magam, de az útikönyvekkel ellentétben én nem mondanám, hogy Ha Long öböl kihagyhatatlan élmény.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s